Én nagyon szeretnék, de a PMFC elleni győzelem után is csak mérsékelten kezdtem számolgatni, inkább készülök az NB III-ra.

Matematikailag ugyan még nem esett ki a III. kerületi TVE a másodosztályból, viszont szolnoki vereségével formalitássá vált az NB II-es tagsága, annak megszűnése idő kérdése.

Sem az időjárás, sem a csapat játéka nem tette lehetővé, hogy egy ünnep legyen a Siófok–III. kerületi TVE meccs. Nincs még minden veszve, de azért már készülök lélekben az NB III-ra.

Szerdán kikapott a Kerület és a Gázgyár is - utóbbi legalább nem a bajnokságban, de ettől még mindkét klub helyzete elég nehéz a maga bajnokságában.

Két eredendően nem óbudai klub is hazai pályaként használja a III. kerületi TVE műfüves pályáját, ez a két csapat szombaton bajnoki meccsen találkozott egymással, én meg kimentem megnézni a "vállalkozói derbit".

Fokozva a címet, mostanában sajnos az is megállná a helyét, hogy "ritka, mint a Gázgyár-siker", de azért bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot.

Persze mindig rossz kikapni, de különösen akkor fájó, ha a játék képe alapján nyerhetett volna a csapat egy olyan ellenfél ellen, aki húsz ponttal áll előrébb a tabellán és jóval gazdagabb is.

Budaörsön idegenben ritkán tapasztalható hangulatban lépett pályára a Kerület, ennek meg is lett a gyümölcse három nagyon fontos pont képében.

Zsinórban második meccsén nem kapott gólt a Kerület - ez jó, az egy pont viszont kevés. Elnézve a sorsolást, márciusban eldőlhetnek a nagy dolgok.

A tökéletes túra ismérve a vonatozás, a sör, a barátságos (vagy legalább normális) közeg és persze a győzelem. Szombathelyen minden összejött, a Kerület nagyon fontos három pontot szerzett - én meg örömömben elsütöttem címnek egy klasszikust, na.