A tavasz közel sem úgy sikerült Óbudán, ahogyan sokan vártuk vagy legalább reméltük, de a csornai túra legalább tökéletesre sikerült. 

Méltó zárása volt a Kerület idei szezonjának a Budaörs elleni 0-0.

Két évvel a III. kerületi TVE NB III-as bajnoki címe után ismét bajnokot avattak a Kalap utcában, de sajnos nem azon a pályán és nem abban az osztályban, ahol én szerettem volna még a szezon elején.

Gyönyörűen megmutatta a Kerület a Kaposvár elleni meccsen, hogy miért nem volt esélye sem visszajutni az NB II-be az idei szezonban.

A szezon legjobb játékával sikerült megmutatni, hogy miért méltatlan a Kerület helyezése a bajnokságban.

Labdabirtoklásban és passzok számában könnyen az ellenfele fölé nő a Kerület, viszont a győzelemhez gólok, a gólokhoz meg helyzetek kellenének.

A húzósabb zápor semmi nem volt ahhoz a sokkhoz képest, amit a pályán láttunk a Mór ellen.

Jól fogalmazott a Kerületke a közösségi médiában a teskándi győzelem után: amiért mentünk, azt megszereztük. Valóban ennyi történt.

Az idei bajnokságban három pontot bukott el a Kerület a közvetlen rivális Veszprém ellen a meccsek utolsó tíz percében - kár érte.

Nagykanizsán szép és fontos győzelmet aratott a Kerület, elsősorban a hatékonyságának köszönhetően.