Akik olvasnak rendszeresen és/vagy ismernek, azok tudják jól, hogy nem szeretek és nem is szoktam sokat felkészülési meccsekre járni. Szezononként egy azért mindig befigyel, hiszen nehezen bírom foci nélkül.

Lezajlottak az NB III-ért vívott osztályozók, ezek közül a Gárdony-Agárd–Szeged-GA II meccsen voltam kint, ahol már az első párharcon eldőlt a feljutás. Könnyen lehet, hogy mégis mindkét klub a harmadosztályban szerepel majd jövőre.

Remélem azzal, hogy a címben is kisbetűvel van komló, egyértelmű, hogy nem Baranya megyéről lesz szó.

Na nem mintha olyan nagyon sokat szeretnék Ausztriában meccsekre menni, de mégiscsak illett már kipipálni az országot, és ezt ennél jobb helyen nem tehettem volna meg.

Sok a nyitott kérdés a Gázgyár jövőjével kapcsolatban, de a legfontosabb azért biztos: lesz felnőtt foci a Sujtás utcában jövőre is. Kérdés, milyen áron.

A tavasz közel sem úgy sikerült Óbudán, ahogyan sokan vártuk vagy legalább reméltük, de a csornai túra legalább tökéletesre sikerült. 

Két évvel a III. kerületi TVE NB III-as bajnoki címe után ismét bajnokot avattak a Kalap utcában, de sajnos nem azon a pályán és nem abban az osztályban, ahol én szerettem volna még a szezon elején.

A május első fele igencsak sűrűre sikerült, és még csak most jön a szezon egyik legjobb szakasza, a bajnokságok befejezése és az osztályozók.

Időnként jó kiszakadni a nemzetközi mércével nézve egyébként szintén amatőr nemzeti bajnokságok világából, és belevetni magam az igazán őszinte fociba.

Gyönyörűen megmutatta a Kerület a Kaposvár elleni meccsen, hogy miért nem volt esélye sem visszajutni az NB II-be az idei szezonban.