A tavasz közel sem úgy sikerült Óbudán, ahogyan sokan vártuk vagy legalább reméltük, de a csornai túra legalább tökéletesre sikerült. 

Méltó zárása volt a Kerület idei szezonjának a Budaörs elleni 0-0.

Két évvel a III. kerületi TVE NB III-as bajnoki címe után ismét bajnokot avattak a Kalap utcában, de sajnos nem azon a pályán és nem abban az osztályban, ahol én szerettem volna még a szezon elején.

A május első fele igencsak sűrűre sikerült, és még csak most jön a szezon egyik legjobb szakasza, a bajnokságok befejezése és az osztályozók.

Időnként jó kiszakadni a nemzetközi mércével nézve egyébként szintén amatőr nemzeti bajnokságok világából, és belevetni magam az igazán őszinte fociba.

Nyilván mindenki látta már azóta az újpesti koreót, de azért ne menjünk el szó nélkül emellett.

Gyönyörűen megmutatta a Kerület a Kaposvár elleni meccsen, hogy miért nem volt esélye sem visszajutni az NB II-be az idei szezonban.

A szezon legjobb játékával sikerült megmutatni, hogy miért méltatlan a Kerület helyezése a bajnokságban.

Labdabirtoklásban és passzok számában könnyen az ellenfele fölé nő a Kerület, viszont a győzelemhez gólok, a gólokhoz meg helyzetek kellenének.

Ha esetleg nem lenne egyértelmű a cím, a szenvedés, vergődés és kínlódás volt első osztályú, nem a játék színvonala a Gyirmót–Siófok NB II-es meccsen szerdán.