A hétvégén zajlott a Magyar Kupa harmadik fordulója, azaz a legjobb 32 közé jutás. Két meccsre jutottam ki, szombaton Komáromba látogattam egy jó kis sörözéssel egybekötve, míg vasárnap egy kis kirándulást kötöttem össze a III. kerületi TVE zalaszentgróti fellépésével.

Jobban szeretem a világ végén kifejezést használni, de most egy olyan régióban jártam meccsen, amire tényleg igaz, hogy az Isten háta mögött van - nem elég, hogy mindentől messze van, ráadásul a történelemben mindig periféria volt ez a környék, az itt élőket mintha nem látná az Isten.

Az NB II. hatodik fordulójában nyújtotta az eddigi leggyengébb teljesítményét a szezonban a III. kerületi TVE - nem várt pofon volt a vasárnapi, de még így is a vonal felett töltheti az első válogatott szünetet a csapat.

Nem csak egy félidőn át, hanem egy egész meccsen játszott jól a Kerület, ez meg is hozta a gyümölcsét három nagyon értékes pont formájában.

Csütörtökön az Újpest a liechtensteini Vaduzt fogadta az újonnan elindult Európai Konferencia Liga második selejtezőkörében. Azt hiszem, hogy a kamaszkornál idősebb Újpest-szurkolók számára nem kell részleteznem, milyen érzéseket vált ki a Vaduz neve az emberből, de a már az előző körben búcsúzó…

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Bár a megyei bajnokságokban nem példa nélküli, ha egy csapatnak nincs tizenegy játékosa sem, a koronavírus egyik újabb árnyoldala, hogy ez megszokottá vált. Meccsek maradnak el ezért, vagy éppen szakadnak félbe, mint ahogy történt ez szombaton is Balatonkenesén.

Kevés olyan magyar edző van, akit úgy tudok tisztelni, mint Csank Jánost (Garami mester ilyen például, ő az etalon!). Nem ironizálok, nyilván mond néha baromságokat, de alapvetően imádom a stílusát és a megmondásait. Éppen ezért alapvetés, hogy ismerem a legnagyobb klasszikusát is: félidőben a…

Először is elnézést kérek a címért, de egyszerűen képtelen voltam nem lehajolni ezért, ha már egyszer Gyulafirátóton jártam meccsen a hétvégén. A Veszprém megyei első osztály tizenharmadik helyén álló csapat nem adta magát könnyen a volt NB I-es labdarúgót is bevető Úrkút ellen.