Egy megyei kupameccs kapcsán egy félig beszámoló, félig történeti áttekintés következik Dunakesziről.

Lassan fél éve, szeptember - a Testnevelési Egyetem sporttelepének átadása - óta vártam, hogy végre eljussak a TF-pályára. Mondjuk vannak, akik több mint hat éve várják a visszatérést, ahhoz képest semmi.

Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.

Balatonfüredre látogatott a hétvégén a III. kerületi TVE, ám dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogyan azt elterveztem.

Salgótarjánban csodálatos fekvésű stadion várja az ellenfeleket. Érdeklődés még csak-csak van vagy lenne, de a kilátástalan foci miatt egyre kevésbé jó a hangulat a Dolinkában.

Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.

Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.

Majdnem tökéletesre sikerült a szombathelyi túra a Kerülettel, bár nem bántam volna, ha kicsit korábban érek haza, és ha nem kell sietnem odafelé annak ellenére, hogy időben indultam. Nem lehet mindig szerencsém a vonatokkal, a lényeg meg amúgy is a három pont, és az eddig szinte tökéletes…

Ezen a hétvégén egy megyei harmadosztályú meccse voltam kint, és ahogy azt várni lehetett, prémium szórakozás lett belőle.