Az elmúlt napok hírei a nemzetközi fociban a Szuperligáról szóltak. Azt gondolom, hogy egyértelmű az álláspontom egy ilyen, a modernfoci minden negatívumát megtestesítő borzalommal kapcsolatban, ezért csak egy Facebook-posztban írtam erről. Most viszont, hogy biztossá vált, hogy ez a kezdeményezés halva született, pár szót azért érdemes rászánni.

Megint lehajoltam egy ilyen címért, nem terveztem, de a Dunakeszi idei szereplését és eredményeit látva adja magát a dolog, a csapat kedvenc ellenfele a bajnokságban ugyanis a Cso-Ki Sport nevű együttes.

A Kerület hétvégi győzelmével 11 pontra nőtt a csapat előnye, innen már nem szabad elrontani a feljutást. Na de lesz-e, lehet-e szurkolói onánia az őszi szezonban, vagy azt is elveszi tőlünk a járvány?

Egykoron az Aranycsapat is edzett itt, azóta a természet visszafoglalta a grundot, de a nyomai még ma is egyértelműen felfedezhetőek a létesítménynek.

Ez az örökérvényű igazság a Bakonynána edzőjétől hangzott el a Felsőörs utáni találkozót követően. Hogy miért, az kiderül a következő meccsbeszámolóból, ami egyben az első áprilisi meccsélményem.

Ez egy ilyen hétvége: nyert meccset adott le ikszre a válogatott (jó, az még csütörtökön volt), az U21 1–0-ról kapott ki a románoktól, és ami nekem személyesen a legfájóbb, a III. kerületi TVE is nyert helyzetből bukott el két pontot. Megmagyarázhatatlan, mi történt az utolsó 15-20 percben.

Bár a megyei bajnokságokban nem példa nélküli, ha egy csapatnak nincs tizenegy játékosa sem, a koronavírus egyik újabb árnyoldala, hogy ez megszokottá vált. Meccsek maradnak el ezért, vagy éppen szakadnak félbe, mint ahogy történt ez szombaton is Balatonkenesén.

Sajnos meglepően rövid felsorolás lenne, ha a mai létező csapatokat említeném csak meg a posztban, ezért inkább végig megyek a Velencei-tó körüli településeken, és megnézzük, létezik-e csapat avagy mikor szűnt meg.

Kevés olyan magyar edző van, akit úgy tudok tisztelni, mint Csank Jánost (Garami mester ilyen például, ő az etalon!). Nem ironizálok, nyilván mond néha baromságokat, de alapvetően imádom a stílusát és a megmondásait. Éppen ezért alapvetés, hogy ismerem a legnagyobb klasszikusát is: félidőben a 2–0-ás vezetés a legveszélyesebb eredmény, mert akkor már megnyugszik a csapat, és ha az ellenfél hamar talál egy gólt, fel fog pörögni, míg az előnyben lévő együttes csak ki akarja védekezni az egygólos vezetéssel a meccset, nem lesz elég motivált. Na ez az, amire nem figyeltek eléggé a szentendrei focisták!

Először is elnézést kérek a címért, de egyszerűen képtelen voltam nem lehajolni ezért, ha már egyszer Gyulafirátóton jártam meccsen a hétvégén. A Veszprém megyei első osztály tizenharmadik helyén álló csapat nem adta magát könnyen a volt NB I-es labdarúgót is bevető Úrkút ellen.