Érdekesen alakult idén a koronavírus miatt a BLSZ II. lezárása: csütörtökön úgy léphetett pályára a MUN, hogy ha nyer, akkor bajnok, ha nem, akkor marad az ezüst. Persze az igazi tét, a feljutás már eldőlt korábban, a MUN és Pestszentimrei SK jutottak fel a BLSZ I-be. A korábbi meccsek pótlása során a PSK kikapott a TF-től, így óriási lehetőség adódott a pár éve alapított MUN előtt: a Budatétény ellen kellett nyernie a bajnoki címért.
Egy BLSZ III-as bajnokin értesültem a budapesti bajnokságok átszervezéséről, és mivel annyira nagy híre nem ment ennek, ezért épp itt az ideje átvenni a változásokat - mindezt persze egy meccsbeszámoló keretében, a magyar klubfutball egyik kultikus helyszíne mellett.
Hétfőn volt a Bozsik Aréna második avatója, de ugye nem ez volt benne az első meccs - és akinek épült, az még birtokba sem vehette.
Ugyan kicsit szeretek dobálózni azzal, hogy egy meccs vagy pálya miért történelmi, ezúttal olyan helyen jártam - első alkalommal -, amire túlzás nélkül lehet mondani/írni, hogy a magyar foci történelmében fontos szerepet játszott, egy igazi magyar grundhopper számára pedig már-már kötelező látogatásról van szó.
Az idei év elején adták át Balatonalmádi új focipályáját - ha már a régire nem jutottam ki, legalább az újat felavattam még ebben a szezonban.
Egészen hihetetlenül jó érzés bajnoknak lenni, és még most is felfoghatatlan, hogy milyen ellenfelekkel találkozik majd a Kerület a következő szezonban. Tényleg hihetetlen.
Fél év után mehettem végre újra normálisan meccsre, ráadásul nem sokon múlt, hogy rögtön egy bajnokavatón térjek vissza a lelátókra. A katarzis ugyan elmaradt, de így is csodás érzés volt újra a lelátóról meccset nézni, szurkolni.
Talán sokaknak feltűnt, hogy a Kaposvári Rákóczi két év alatt két osztályt esik vissza, mindezt úgy, hogy előtte két év alatt jutott fel a harmadosztályból az elsőbe, ráadásul az NB III-ban is csak két szezont töltött el a csapat, ahová a megyei első osztályból jutott fel, egy NB II-es és egy NB I-es szezont követően.
Bár nem mindenki számára - a poszt írása közben például még én is pária vagyok -, és nem tudni, mennyi időre, mennyire véglegesen, de a május csak elhozta a stadionok nyitását, végre lehet rendesen meccset nézni.
Nagy nehezen otthon tartott ugyan egy pontot a Siófok a mögöttünk hagyott hétvégén, de ez még közel sem biztos, hogy elég a bennmaradáshoz. Ráadásul jó eséllyel költözik is a klub a Balaton partjáról a következő szezonban.