Amikor felavatták a Puskás Arénát az Uruguay elleni barátságos meccsel, akkor büszkén hirdettem, hogy én ugyan meg sem próbáltam jegyet venni erre, ez csak egy gálameccs, ez engem nem hoz annyira lázba. Még akkor sem, ha a válogatott játszik, valamiért ezek a barátságos mérkőzések a legritkább esetben érdekelnek annál jobban, hogy a tévében megnézem őket.

Egyébként is úgy voltam vele, hogy van jegyem az Európa-bajnokság első budapesti meccsére, az lesz az első tétmeccs, az lesz az igazi avató!

Az élet hamar átírta ezt a naiv gondolatmenetemet: előbb a selejtezők végére kiderült, hogy ha Magyarország kijut az Eb-re, akkor nem az Eb-meccs lesz az első téttel bíró találkozó a Puskásban, hanem a pótselejtező. Aztán a koronavírus teljesen átrendezte az egész képletet, a legjobb esetben is szeptemberben lehet meccs nézők előtt a Puskásban, remélhetőleg majd pótselejtező formájában. Az Eb meg ugye leghamarabb jövő nyáron lesz és csak bízni tudok benne, hogy a jegyek ugyanarra a meccsre érvényesek, mint amire idén lettek volna.

Itt tartottunk, amikor jött a derült égből a villámcsapás: a Honvéd–MTK Magyar kupa elődöntőt a Puskás Arénában rendezik, természetesen nézők nélkül, sőt, június harmadikán a kupadöntő is a Puskásban lesz. Utóbbi döntés érthető, örülök is neki, hogy nem a Groupamában lesz a döntő, és egyébként is van hagyománya annak, hogy a Puskásban vagy elődjében rendezik a döntőt.

Fotó: MTI

A döntő előtt viszont egy meccs erejéig a Honvéd hazai pályája volt a Puskás Aréna. Nyilván sem a klub, sem a szövetség nem akart másik helyszínt keresni, hanem rögtön a lehető legreprezentatívabb választ adták arra a problémára, hogy az elődöntőben összekerült Honvéd és MTK jelenleg ugyanazt a stadiont használja. Ez csak annak a fényében érdekes, hogy amikor lehettek nézők a Honvéd kupameccsén, de az MTK-pálya foglalt volt, akkor Szegeden kellett játszania a csapatnak. Ugyanígy az Újpestnek is vidéki helyszíneket kellett keresnie a kényszerhelyzetében, akkor sem jöhetett szóba a nemzeti stadion. Most, hogy nincsenek nézők, mindenki sokkal rugalmasabb, csak hát minek?

Eleve abszurd és rendkívül rugalmatlan szabálynak tartom, hogy egy NB I-es csapat pályaválasztóként mindig, minden körülmények között csak NB I-es minősítéssel rendelkező stadionban léphet pályára tétmeccsen. Emiatt kellett a Honvédnak az elmúlt egy évben Szegeden és Győrben "hazai pályán" játszania, míg az Újpest Zalaegerszegen és szintén Szegeden "fogadhatta" ellenfeleit. Abban az országban, ahol évente több stadion is épül, különösen nevetséges szituáció ez.

Ilyen körülmények között nehéz ünnepinek nevezni az alkalmat, amikor a Puskás Aréna "élesben" debütált, de még mindig lehetett volna az, csak sajnos rettenetesen unalmas és hosszú mérkőzés lett belőle.

Sok szót nem is akarok erre vesztegetni, annyi bizonyos, hogy bármelyik pályán előadhatták volna ezt a produkciót a csapatok. Azt sem sajnálom, hogy erre a meccsre nem jutottam ki, éppen elég sokáig tartott ez így is.

Mezőkövesd–Honvéd döntő lesz tehát a Magyar kupában. Már az elődöntők előtt tudtam, hogy a döntőben ennek a párharcnak a győztesének fogok szurkolni. Nemcsak azért, mert a Mezőkövesd egy múlt nélküli műanyagcsapat, hanem főleg amiatt, hogy ha a bajnokságban nemzetközi kupaindulást kivívó csapat nyeri a kupát, akkor a bajnoki negyedik indulhat az Európa-ligában. Ez a csapat jelenleg a magyar bajnokság leggusztustalanabb alakulata, a Mezőkövesd múltnélküliségének és műanyag mivoltának a köbe, a Puskás Akadémia nevet viselő Felcsút.

Kapott már elég pofont az utóbbi időben a magyar klubfutball és annak hagyományai, nem hiányozna még egy felcsúti nemzetközi kupaszereplés is mellé, éppen elég lesz az is, hogy 2010-es évek előtt még az NB III-ig is csak elvétve eljutó Mezőkövesd minden bizonnyal ott lesz az európai kupaporondon.

Fogalmazhattam volna úgy is, hogy végre mondott valami értelmezhetőt Roderick Duchatelet klubtulajdonos az összes Újpest-szurkolót leginkább foglalkoztató kérdésről, a címerügyről. 2017 óta vártunk erre, ráadásul korrekt, szurkolói szemmel nézve előremutató nyilatkozatot tett, még ha közben nem is bánt kesztyűs kézzel az anyaegyesülettel.

Kezdem egy vallomással!

Egészen a címer lecseréléséig nekem nem volt különösebb problémám az Újpest belga tulajdonosával. Nem mondom, hogy kedveltem, voltak vállalhatatlan megnyilvánulásai, de nagyon nehéz helyzetben kvázi megmentette a csapatot, ami ugyan nem lett jobb, de kupagyőzelem formájában még valami eredmény-féleség is összejött, szóval a 2010-es évek első felében számomra nullszadós szereplő volt. Eleve az a véleményem a klubtulajdonosokról, hogy a legjobb, ha nem zavarnak nagy vizet és nem kell róluk beszélni.

Aztán jött a címercsere, ami egy szörnyű pofon volt minden jóérzésű Újpest-szurkoló számára. Nem kell ehhez ultrának vagy minden meccsre kijáró drukkernek lenni, bárki, aki csak kicsit is szimpatizál az Újpesttel, elárulva érezhette magát. A hagyományok meggyalázása, a szurkolók véleményének negligálása, önkényesen bevezetett nevetségesen kinéző címer: ezek után bármit csinálhat Duchatelet, pozitív szereplő biztosan nem lesz belőle Újpesten. Pedig én jóhiszemű vagyok vele kapcsolatban, elhiszem, hogy tényleg volt oka a cserének, sőt, még az UTE és az Újpest közötti vitában is hajlok arra, hogy van igazsága. De!

DE!

Legyen bármennyire őszinte és igaz a mostani megnyilvánulás (persze egyáltalán nem biztos, hogy a kettő közül bármelyik jelző illik rá), akkor sem mentesíti a belgát az alól, amit 2017 óta művelt. Én elhiszem, hogy nehéz egy klubtulajdonosnak megtalálni a közös hangot az ultrákkal, de az, ahogy Duchatelet bánt a szurkolókkal, minősíthetetlen. Eleve a címert úgy cserélte le, hogy nem indokolta meg, a szurkolókat nem kérdezte meg, milyen legyen az új címer (bár volt egy névleges szavazás a klub honlapján, de azt inkább hagyjuk!), majd az elégedetlen hangokat nem hallotta meg, és negligálta a kérdést. Lényegében kimondta, hogy tőle aztán csinálhatnak bármit a szurkolók, az új címer marad.

Ez a makacs gyermekhez illő viselkedés méltatlan helyzetbe hozta az Újpestet, ezután az volt a minimum, hogy most elnézést kért a címercsere miatt, és úgy-ahogy épkézláb indokot hozott fel mellette. Mennyivel másabb lett volna ezt három éve megtenni, ugye.

Ne felejtsük el Duchatelet számlájára felírni a keret gyengülését sem. Nem az egész munkásságára gondolok, csak az idei szezonra. Hogy távozhatott például Feczesin? Egy újpesti gyökerekkel rendelkező, nem is fiatal, viszont gólerős játékost hogy nem sikerült megtartani? Ha pedig korábbra gondolunk vissza, többek között Balajcza távozása is botrányos volt.

Mindenesetre a mostani, némileg azért zsarolásra emlékeztető "észhez térés" időzítése jó, még a derbi és a bajnokság folytatása előtt legalább szóban pont kerülhetne az ügy végére, biztosan jót tenne a játékosoknak is, ha nyugodtabb lennének a kedélyek. Akkor is, ha ez az "észhez térés" cseppet sem őszinte és érdekből történik.

Ne legyek persze naiv, természetesen nem lesznek nyugodt körülmények, Őze István ugyanis elég hamar reagált a videóra, és nem mondhatni, hogy pozitívan. Nyilván ismert volt az álláspontja a vitában, nem is volt várható, hogy egyből, minden ellenkezés nélkül megegyezés születik. Az viszont elszomorító, hogy az UTE reakciójában semmi kompromisszumkészség nincs, csak sértődött beszólogatás. Érthető, persze, csak nem viszi előrébb az Újpest ügyét, pedig az lenne a legfontosabb, nem az egyéni érdekek.

Hosszú szünet után úgy indul újra bajnokság, hogy az Újpestet egy pont választja el a kieséstől. Ebben a helyzetben mindenkinek össze kellene fogni azért, hogy nehogy megszakadjon egy 108 éve tartó sorozat, az Újpesttel nem eshet meg az a szégyen, hogy kiesik. Még akkor sem, ha ez az ára a tulajdonos távozásának.

Mert persze ne legyen kétsége senkinek, az elmúlt három év után természetesen azt szeretném, ha a belga elhagyná az Újpestet. Ám ennél is sokkal jobban szeretném, ha rend lenne végre a klubnál, nem lenne rivalizálás az UTE és az Újpest között, és végre visszakapnánk a címert.

Jó lenne a következő szezont nézőkkel, rendes címerrel, és egy normális kerettel kezdeni.

Én nem.

Kifejtettem bővebben, hogy mire gondolok.

Természetesen nem arra, hogy soha nem nézek külföldi meccseket. Nézek, néztem ma is (végre!), és vannak számomra szimpatikus és kevésbé szimpatikus külföldi klubok, sőt, kedvencem is van köztük. Egyébként is azt gondolom, hogy úgy van értelme leülni megnézni egy meccset, ha valakinek tudok szurkolni az adott mérkőzésen. Ugyanígy természetes, hogy a Bajnokok Ligájában és a VB-n (illetve minden más sorozatban) magyarként rendre választunk magunknak egy kedvencet (általában teljesen szubjektív, érzelmi alapon, bár emlékszem még rá, 2018-ban mit kaptam azért, mert őszintén leírtam, mi alapján választok kedvenceket egy vébén...), és annak szurkolunk, hiszen ritka, ha az ilyen eseményeken érintettek vagyunk.

Külföldi bajnokságokat csak akkor szoktam nézni, ha nincs más, de ettől még az értelmezhető európai bajnokságokban vannak számomra szimpatikus és kevésbé szimpatikus csapatok, de rajongani bárkiért egy távoli országban? Nem értem.

Nem is lehetne aktuálisabb ez a téma most, hiszen a mai nappal elindult a Bundesliga (nézők nélkül, normális gólöröm nélkül, szétszórt kispadokkal, szürreális körülmények között), és ennek természetesen örülök, végre van rendes foci a tévében. Igazából persze az NB I-et várom már, és közben kicsit irigykedek is a németekre, mert ott a szövetség nem volt olyan inkompetens, hogy ne indítsa el a másodosztályt. Érdekes volt két hónap kihagyás után a Bochum–Heidenheim meccset nézni élőben.

Hiányzik már...

Visszatérve a címben feltett kérdésre: a hangsúly most a rajongás szón van. Ahogyan az elején írtam, engem sem hagy hidegen a Magyarországon kívüli labdarúgás, sőt például imádom a cseh Bohemians Prágát, kamaszkoromban pedig (figyelem, coming out következik!) nagyon szerettem a Juventus-t, ami akkor még nem volt ennyire műanyag, viszont ott játszott az isteni Del Piero. Ebben a korszakomban sem tartottam magam "Juvésnak", végképp nem beszéltem többesszám első személyben a Juventusról, ezt csak az Újpesttel kapcsolatban tettem meg (és nyilván a válogatott esetében is). Ez mára annyiban változott, hogy kicsit néha zavarban érzem magam, ha az Újpestről T/1-ben beszélek, mert igazából a Kerületkéről tudok őszintén így nyilatkozni. Hiába imádom a Bohemkát, és voltam is pár meccsükön, nem tudom az indentitásom részének tekinteni a nekik való szurkolást, amit éppen ezért nem is mondok rajongásnak, csak szimpátiának.

A rajongás a fociban az én értelmezésem szerint az, ha az identitásunk része az adott klub. A története, a hagyományai, a stadionjának környéke és lelátói. Törzsszurkolókkal, kocsmákkal, játékosokkal, mindennel együtt.

Nem értem, hogyan lehetne az identitásom része egy külföldi klub, főleg egy sztárcsapat. Egy dolog szurkolni valakinek, más dolog úgy bemutatkozni (ha fociról van szó), hogy "Arsenal-drukker vagyok" (vagy Manchester United, Real Madrid, Barcelona, Juventus és még sorolhatnám, még mielőtt valaki fennakad a csapaton). Előbbit értem és csinálom, utóbbit nem tudom hova tenni.

Akkor érdemes tényleg T/1-ben beszélni egy klubról, ha kijárunk az adott csapat meccseire (lehetőség szerint), és eleve nem több ezer kilométerre élünk szeretett klubunk otthonától, hanem szerencsésebb esetben lokálpatriótaként a helyi csapatnak szurkolunk, de minimum egy félnapos utazással letudható a meccsre járás. Ismerjük a játékosokat legalább félig-meddig, ismerjük az arcokat a lelátóról, tisztában vagyunk a klub történelmével, tudjuk, hol isznak a nagy öregek, legalább látásból ismerjük az ultrákat és hasonlók. Ettől lesz identitásképző tényező a labdarúgás, meg számos egyéb olyan dologtól, amit az internetről nem lehet megtanulni, hanem magunkba kell szívni. (Annyival árnyalnám a képet természetesen, hogy az élet bárkit vethet bárhová, így előfordulhat, hogy elszakad attól a közegtől, ahová kijárt meccsre, ahol fennállt a fenti viszony, de attól még a klub iránti rajongás nem szűnik meg.)

S hogy mi a bajom a külföldi foci iránti rajongással, és az azzal való azonosulással?

Az, hogy nem tudom és nem is akarom elfogadni, hogy a globalizált világunkban ugyanannyira normális a világ bármely táján Barcelona (csak egy példa, még mielőtt...) szurkolónak lenni, mint Katalóniában. Vagy fordítva, nem akarom elfogadni, hogy Budapesten ugyanúgy lehet valaki madridista vagy juventino (jézusom, már ezek a szavak is...), mint fradista vagy újpesti. Ne már!

Ennek az elfogadása szerintem a modernfocinak való teljes behódolás, az átigazolási összegeken való csámcsogás, a színházi szurkolás, és a foci elitesedésének elfogadása. A futball üzletté válásának és az úgynevezett topfutball (tehát a modernfoci) kultúrájának elfogadása, egyben elfelejtése annak az alapszabálynak, hogy a labdarúgás egy játék, melynek célja a nézők szórakoztatása.

A modernfoci egy mézes-mázos, csillogó-villogó, irgalmatlan pénzekkel leöntött, műanyag, képmutató világ, amiből éppen az hiányzik, amiért úgy imádom a labdarúgást: az őszinte foci, az őszinte közeg, az emberközeliség és az emberarcúság.

Megszoktuk már, hogy az MLSZ nem a legjobb, legátláthatóbb döntéseket hozza, éppen ezért a magyar foci mellett még mindig kitartó közeg tele van találgatásokkal, konteókkal. Ehhez jön még ráadásként, hogy minden selejtezősorozatban számolgatni kell, szóval igazán nem áll távol a szurkolóktól egyes kérdések túlgondolása.

Természetesen ez igaz rám is, elég csak megnézni, hogy az előző posztjaimban mennyit szenvedtem azzal, hogy a magyar labdarúgás alsóbb osztályainak lezárására valami vállalható megoldást találjak. Milyen igaza volt az MLSZ-nek, ők nem akadtak fenn ilyen apróságokon, hogy korrektség, igazságosság, működőképesség, egy mozdulattal lezárták az egészet. Kivéve persze az NB I-et.

A hivatalos indok az, hogy a nemzetközi kupaindulások eldöntése miatt kell lejátszani a hátralévő meccseket, és egyes magyarázatokból nekem az jött lett, hogy az MLSZ számára az egész labdarúgás csak egy kellemetlenség, igazából jobb lenne hagyni az egészet, de a nemzetközi kupák miatt az NB I-et sajnos muszáj végigtolni. A járvány tökéletes kibúvót adott arra, hogy érdemben foglalkozzanak az alsóbb osztályokkal, hiszen óriási a fertőzésveszély, a poszt írásának napján is négyen belehaltak a koronavírusba, így érthető, hogy több ezer ember munkáját és szórakozását tönkreteszik úgy, hogy a kormány amúgy a rendeletével lehetőséget biztosított a folytatásra. Mivel a szövetség szempontjából nézve csak a macera lett volna az egésszel, és úgysem érdekel senkit, hát akkor mindegy is, lezártak minden bajnokságot. Az egy dolog, hogy ez mennyire szomorú, de legalább egy világos álláspont. Távol áll tőlem az MLSZ védelme, de azért néhányan nagyon túlgondolják a döntés hátterét. Hangsúlyozom, a döntés okának félremagyarázását figurázom ki a posztban, magával a döntéssel a lehető legkevésbé értek egyet, de ezt az előző írásomban ki is fejtettem.

Nem mindenki éri be ezzel a magyarázattal!

Ahogy az lenni szokott, vannak, akik most is jobban tudják, mi volt az MLSZ döntésének valódi oka. Gondolom nem lepek meg senkit azzal, hogy egyesek politikát látnak ebbe is. Nem azt mondom, hogy a politika nem folyik bele túlzottan a magyar labdarúgásba, hiszen nem vagyok hülye, írtam is éppen eleget arról, hogy mit gondolok erről. Viszont a következőkben kifejtett összeesküvés-elmélet azért bőven a ló túloldala!

Csak azért folytatódik a bajnokság, hogy a Fradi végül elhasaljon... Véli pár professzor. (Fotó: MTI)

Több focival foglalkozó oldal számos cikke alatt olvastam olyan kommenteket, hogy az MLSZ csak azért folytatja az NB I-et, mert a kormánypárt azt akarja, hogy a Fehérvár legyen a bajnok. A teória szerint a zárt kapus rendezés csak a Fradinak jelent hátrányt, a játékvezetők pedig majd elintézik, hogy a Fehérvár legyen a bajnok. Persze a kommentekben ezt nem így fogalmazták meg ezt, hanem helyesírási hibák tömegével, a maffia és a banda szavak sűrű használatával fejezték ki, hogy már megint mindenki összeesküdött a Fradi ellen.

Rögzítsük: arról a csapatról van szó, akinek az elnöke a kormánypárt legfelsőbb köreibe tartozik, még a miniszterelnök választási győzelmet ünneplő szelfijén is szerepelt, sőt, a választók adatait gyűjtő listát is róla nevezték el. Ennél azért nehéz a kormányhoz jobban bekötve lenni (jó, a Felcsútnak ez is sikerült azzal, hogy a névadó akadémiájuk alapítója a miniszterelnök), ennek ellenére vannak olyan ferencvárosi szurkolók, akik szerint az MLSZ a kormánypárttal együttműködve azért folytatja a bajnokságot, hogy végül ne a Fradi legyen a bajnok.

Nem tudom, hogy az ebben az összeesküvés-elméletben hívőknek feltűnt-e, hogy ha lefújják a bajnokságot, akkor a Fradi biztosan nem lett volna bajnok. A folytatás ráadásul nem csak a Ferencváros újabb bajnoki címére ad jelentős esélyt, hanem az Újpest kiesésére is, de ez csak mellékszál.

Gondolom utólag, ha az FTC mégis behúzza a bajnoki címet (amire valljuk be, elég nagy az esély), simán leírják majd ugyanezek a kommentelők, hogy ellenszélben nyert a csapatuk, vagy egyszerűen elfelejtik a konteójukat, esetleg a kedvencem: túl átlátszó lett volna, ha ezt innen megcsinálják. Utóbbira hozok is két példát más csapat szurkolóitól, hogy ne érjen az a vád, hogy csak a Fradit szidom: a Honvéd nem lehet bajnok, a végén megnyeretik a Videotonnal a bajnokságot (2017). A Felcsút nem eshet ki, biztos, hogy benntartják őket valahogy (2016).

Persze tudom én, hogy a szurkolóknak sokszor ez az egyetlen kapaszkodója, hogy teóriákat, elméleteket gyártanak, és így magyarázzák meg maguknak, ha nem jön össze a csapat sikere. Soha nem értettem ezt a mentalitást, nem értem, így minek néz valaki meccset. Egyértelmű, hogy sokszor gusztustalan, amennyire a politika beleszól a magyar labdarúgás viszonyaiba, de aki szerint a pályán történt eseményeket felülről irányítják, és a bajnoki helyezéseket előre kiosztják, az inkább ne nézzen focit, mert így sok értelme nincs. Én hiszek abban, hogy a bajnokságok a pályákon dőlnek el, az már más kérdés, hogy az anyagi erőforrások irányításával és a szabályok hajlítgatásával hogyan befolyásolják azt, hogy a pályára lépő csapatok keretei milyen minőségűek. De szigorúan a pályán az dönt, hogy melyik csapat játékosai futballoznak jobban az adott meccsen. Ha nem hinnék ebben, nem járnék meccsre...

Már hétfőn megszületett a magyar foci folytatását érintő döntés a szövetség részéről: az NB I. és a Magyar Kupa folytatódik (május 23-án a kupa, 27-én a bajnokság), minden más bajnokságnak a jelenlegi állásnál vége.

Ennél rosszabb döntés nem is lehetett volna.

Láthatóan nem akartak igazságos döntést hozni, de arra kevés a magyarázat, hogy az NB I. miért folytatódik, és az NB II. miért nem? Ugyanúgy mehetne szerda-szombat ritmusban a másodosztály is, hiszen profi osztályról van szó, semmi akadálya nem lenne.

Az NB III. folytatását illetően annyiban érthetőbb a döntés, hogy ott a folytatás nem lett volna egyszerű, de inkább törölték volna a szezont, vagy hoztak volna egysége döntést! Az alsóbb szinteken nagyjából érthető a döntés, csak éppen nem gondoltak mindenre, nem dönt osztályozó vagy rájátszás egy igazságosabb befejezésről, egyszerűen vége a szezonnak.

Nézzük, mi történt a gyakorlatban!

Az NB I. folytatódik, lemegy rendben, zárt kapuk előtt. Nem kell számolgatni, a pályán dől el a bajnoki cím, a nemzetközi kupaindulás és a kiesés is.

Az NB II-ben meghúzták a vonalat a jelenlegi állásnál. A Balmazújváros kizárása miatt a mezőny egy része 26, a másik része 27 meccset játszott. Bajnok az MTK 59 ponttal (27 meccsből), a Budafok 54 ponttal második (27 meccs) és szintén feljutó. A Vasas 27 meccs alatt 47 pontot gyűjtött és harmadik lett, míg a 12 pontos Vác mellett a Tiszakécske esik ki úgy, hogy négy pont választotta el a bennmaradástól (27 meccs, 26 pont), és öt pont a 26 meccs alatt 31 pontot gyűjtő Szolnoktól.

Az első komolyabb konfliktus itt meg is van, hiszen a Vasas-szurkolók szerint csapatuk feljutna a Budafok előtt, vagy minimum lenne erre esélye. Igazából ha szimpátia alapján nézem, akkor örülök a Budafok feljutásának, de sokkal tisztább lenne, ha ezt egy végigjátszott bajnokság végén érné el a Budafok, és nem így. Persze ők nem tehetnek a döntésről, és őszintén szólva az egész mizéria egyetlen pozitívuma számomra, hogy jövőre 21 év után lesz NB I-es budai csapat.

Szintén örülök a Haladás bennmaradásának, de azért elég vitathatóan korrekt a döntés, hiszen félidőben a Haladás simán kieső volt, a Tiszakécske pedig a közelében sem volt, és végül ez lett belőle. Korrektebb lenne a szezon törlése, az legalább mindenkinek rossz lenne, nem csak egyes kluboknak.

Az NB III-ról nem tudok érzelmek nélkül írni. Eleve nem életem legjózanabb írása ez, de egész egyszerűen felháborítónak, kiábrándítónak és végtelenül szomorúnak tartom, hogy a Kerület egy pont hátrány miatt nem jut fel. Persze, a szünetben négy pont volt a lemaradás, az Érd a szezon nagyobb részében vezette a tabellát, de biztos vagyok benne, hogy ha végig megy a bajnokság, akkor a Kerület jut fel. Más kérdés, hogy az Érd állítólag be sem adta a licenckérelmet a másodosztályra, amíg nincs konkrétum, addig ebbe nem mennék bele.

Bár szurkolói szemmel nem érint, keleten még igazságtalanabb döntés született: a Füzesgyarmat sokáig vezette a tabellát, most a DEAC áll az élen a jobb gólkülönbségének köszönhetően. Így a debreceniek jutnak fel úgy, hogy 11 forduló volt még hátra. Nem tőlük sajnálom az NB II-es lehetőséget, de ez egész egyszerűen elképesztő megoldás.

Középen legalább nagyjából tiszta sor a Pécs feljutása. Igaz, ha az Érd tényleg nem akar feljutni, akkor jó kérdés, hogy egy másik csoportban 44 pontot gyűjtő Szentlőrinc, vagy a feljutást nem vállaló csoportjában 41 pontot gyűjtő Kerület jutna fel. Esetleg dönthetne egy osztályozó, bár az MLSZ látványos fél minden rájátszástól és osztályozótól, a megyeiből való feljutáson kívül nem is alkalmazzák sehol. Pedig mennyire jó megoldás lenne, de ez megint egy másik cikk témája...

További kérdéseket vet fel az a tény, hogy az NB III-ba nevezhetnek az onnan nem kiesőkön kívül a megyei bajnokságok éllovasai és az NB I-es klubok második csapatai. Ez vajon egy újabb bővítést vetít előre, vagy az MLSZ klubok becsődölésére számít? S mi van az NB III-ból kieső második csapatokkal? Három ilyen is van: DVTK II, DVSC II és Fehérvár II...

Említés szintjén mindenképpen ki kell térni még a megyei osztályokban arra, hogy Győr-Moson-Sopron megyéből úgy juthat fel az FC Sopron, hogy hét góllal (góllal, nem ponttal!) előzi meg az azonos pontszámmal álló Csornát, 11 fordulóval a bajnokság vége előtt. Félreértés ne essék, nem sajnálnám, ha osztályozón (ha egyáltalán az lesz, erről nem szól a fáma) a Sopron kivívja az NB III-as indulás jogát, kell oda egy harmadosztályú csapat, de semmivel nem érdemlik meg jobban, mint a Csorna, a bajnokság pedig közel sem ért véget, még egymással is játszana a két csapat, sőt, konkrétan az a meccs következne a bajnokságban. Ősszel 0–0 lett a két csapat meccse, tehát elég nehéz azt mondani, hogy az FC Sopron megérdemli a feljutást...

Ez csak egy példa a húsz megyei (és budapesti) bajnokságból, Budapesten a BVSC és a Csepel áll egyformán, de ott a Csepel kettővel többet meccset játszott, így kevésbé igazságtalan a helyzet, mint Győr-Moson-Sopronban. Igaz, az MLSZ döntését láthatóan egy cseppet sem érdekelte, hogy mi az igazságos, és mi nem.

Részletesebben most nem fogok belemenni abba, hogy miért teljesen vállalhatatlan és igazságtalan az MLSZ döntése, az előző két posztom részben választ ad erre egyébként is. Nyilván a járvány egy kiszámíthatatlan helyzet volt, mondhatjuk, hogy vis maior, de ennél csak jobban lehetett volna reagálni. Nem vitatom, hogy nehéz volt az MLSZ helyzete, de az sem lep meg, hogy ebből sikerült a lehető legrosszabb variációt kihozni. Ennél minden, de tényleg minden jobb lett volna, az is, ha egységesen mindent lefújnak.

Szurkolóként amúgy simán járhatok a lehető legrosszabbul: a Kerület nem jut fel, az Újpest meg bőven kieshet még az NB I-ből. Jó kis idény ez!

Ja, és egyébként arra gondolt valaki, hogy az NB I-nél alacsonyabb jegyzett osztályokban márciustól szeptemberig, azaz fél évig játék nélkül maradtak a labdarúgók? Ez tényleg nem zavar senkit az MLSZ-ben? S egyáltalán, hogy maradjanak így anyagilag talpon a klubok? Jó, utóbbi kérdésre válasz az állami támogatás, de ez akkor sem érthető és elfogadható döntés.

Ennél rosszabb döntést nem hozhatott volna az MLSZ...

Felgyorsultak az események április második felében: előbb végre megszólalt az MLSZ a bajnokságok újrakezdésével kapcsolatban, majd a kormány enyhített a járványügyi szigorításokon. Csütörtök este a magyar közlönyben is megjelent a rendelkezés, melynek értelmében hétfőtől az egész ország területén, bármilyen szinten lehet tartani edzéseket és zárt kapus meccseket. Várhatóan május 5-én jelenti be az MLSZ, hogy május 23-án (vagy 27-én) folytatódik az NB I.

Jogi akadálya annak sincsen, hogy a magyar labdarúgás összes szintjén, minden bajnokság folytatódhasson, ám sajnos Csányi Sándor csütörtökön arról beszélt egy online interjúban, hogy csak az NB I. és az NB II. (illetve nyilván a Magyar Kupa) küzdelmei folytatódhatnak, az amatőr bajnokságok és az utánpótlás tovább fog szünetelni. Ez ugyan még nem hivatalos álláspont, de nagyon keserédesé teszi számomra az örömöt, hogy végre visszatér az élet a magyar fociba.

Tegyük fel, hogy lemegy rendben az első két osztály, de ha az MLSZ elnökének szája íze szerint történik minden, nem lesz NB III, nem lesznek megyei bajnokságok. Ez hogyan valósulna meg? Lezárják a mostani végeredmény szerint az összes amatőr bajnokságot, és például a DEAC úgy jutna fel a keleti csoportból, hogy csak a jobb gólkülönbségével előzi a Füzesgyarmatot úgy, hogy a debreceniek 17, a füzesgyarmatiak 18 meccset játszottak le a 28-ból (az Ózd miatt nem 30)? Az Érd egy pont előnnyel, 30 helyett 19 meccs után nyerné meg a nyugati csoportot, és akkor a kiesőkről nem is beszéltünk.

Jó, ha ez igazságtalan, töröljük a szezont, az egyformán rossz mindenkinek. Mi lesz így az Ózd kizárásával? Hogyan lehetne jogszerű, ha törlik azt a szezont, amiből kizárták? Ráadásul az NB II. nem rajtolhat el 17 csapattal a következő idényben (legalábbis nagyon remélem), tehát kell három feljutó, nem beszélve arról, hogy a két kiesőt is el kell helyezni valahová az NB III-ban. A harmadosztályú szezon törlése esetén a három csoportra 49 vagy 50 csapat jutna (az Ózd a kérdőjel), míg az NB II-re 17, ez sehogy sem tűnik alkalmazható megoldásnak.

Mint látjuk, rengeteg a kérdőjel így is, abba már bele sem megyek, hogy mi lesz folytatás nélkül a megyei bajnokságok sorsa, a legutóbbi posztomban foglalkoztam ezzel is. Egyetlen jó megoldás van, az összes bajnokság folytatása. Köztes, nem jó, de a fentieknél szerintem mindenképpen jobb változatokért olvassátok el újra a múlt hetén írt posztomat, természetesen az NB I-re és az NB II-re vonatkozó részek átugrásával, hiszen azok már nem aktuálisak.

Lényeg a lényeg, meccsre menni biztosan nem lehet ebben az idényben. Biztosan?

Az NB I-ben tényleg nézők nélküli mérkőzéseket jelent a zárt kapu, a modern stadionok miatt lehetetlen kivitelezni a potyázást. Egyedül Kaposvárt nem is ismerem ebből a szempontból, talán ott lehet találni valami megoldást. (*Mint megtudtam, Kaposváron simán lehet kintről nézni a meccset, szóval egy lehetőség az NB I-ben is lesz!)

Az NB II. több lehetőséget rejt magában: Budafokon biztosan nézhető a meccs kintről, erről szól az eddigi utolsó meccsbeszámolóm. Dorogon és Soroksáron szintén nem kihívás az utcai meccsnézés, március közepén pedig a szegedi ultrák is megoldották valahogy, hogy az új stadionba belássanak kintről. A Vác Balassagyarmaton játszik otthon, ott is megoldható a potyázás. Nehezen, de esetleg az ETO stadionjába be lehet látni az 1-es útról, míg Gyirmóton esetleg a parkolóból látni valamit, bár ez elég necces. Siófokon márciusban is megoldották az ultrák, hogy lássák a csapatuk meccsét a zárt kapu ellenére, igaz, ehhez kellett egy kisteherautó is. Segédeszköz nélkül nehézkesen, de egy-két helyről belátni ott is. A tiszakécskei helyi viszonyokat nem ismerem, az biztos, hogy fizikailag nem kihívás kintről nézni a meccset, kérdés, mennyire lehet megközelíteni a stadiont, de lelátók csak a hosszanti oldalakon vannak. *Bár jártam meccsre Tatabányán, mégis utólag kell kiegészítenem olvasói észrevételek után, hogy oda is belátni a vendégszektor mögül, szóval a Budaörs hazai mérkőzései is nézhetőek kintről. Ahogy Csákváron is belátni a vendégoldal mögül.

Biztosan nem lehet kintről meccset nézni az MTK, a Vasas és a Haladás modern stadionjánál, Nyíregyházán és Békéscsabán szintén nem látni kintről. Maradt kérdőjelként az Ajka, a Szolnok és a Kazincbarcika stadionja, utóbbi csapatnál az is kérdés, hogy maradnak-e Putnokon, vagy zárt kapuk előtt felavatják az új stadionjukat.

A másodosztályban tehát a mezőny harmada, jobb esetben talán fele játszik olyan stadionban, ahová be lehet látni az utcáról. Nem rossz arány, de messze van az ideálistól.

Az NB III-ban a létesítmények zöménél nem gond a potyázás, míg a megyei osztályokban szinte kivétel nélkül nem probléma a zárt kapu, itt-ott jelenthet csak gondot. Elsőre nem is jut eszembe olyan alsóbb osztályú pálya, ahová így vagy úgy ne lehetne belátni kintről, de nyilván már a harmadosztályban is nagyon sok az olyan helyszín, ahol még nem jártam.

Persze a jelenlegi helyzetben azt kívánom, bárcsak ott tartanánk már, hogy ezen kelljen gondolkozni! Egyelőre még semmi sem biztos, de az NB I. folytatásához már "csak" a hivatalos bejelentés hiányzik, és az NB II. küzdelmeire sem hiszem, hogy sokkal többet kellene várni. A többit meg majd meglátjuk...

Több mint egy hónapja állt le a magyar labdarúgás a koronavírus-járvány miatt. Ennyi idő éppen elég volt számos teóriához az újrakezdéssel kapcsolatban, ráadásul ezen a héten már több európai országból érkeztek jó hírek, sőt, az MLSZ is megszólalt az ügyben.

Közel egy hónapig tartott, mire konkrétumok fogalmazódtak meg a folytatással kapcsolatban: az NB I. vagy folytatódik június 13-áig, vagy lefújják az egészet. Legkorábban a kijárási korlátozások enyhítése után három héttel indulhat újra a bajnokság, tehát május 23-áig kell enyhülnie a korlátozásoknak, vagy a bajnokságnak vége. Ebben esetben biztosan nem lesz kieső, de lehet, hogy bővítik is a mezőnyt 14-re.

A nemzetközi kupaindulás szintén nyitott kérdés, érdekes híreket is hallani már erről. Lehet, hogy a koefficiensek alapján lesznek az indulók, lehet, hogy a bajnoki végeredmény (vagy éppen csonka-végeredmény) alapján. Valószínűleg mindenhol törekedni fognak a rendes befejezésre és a nemzetközi kupaindulók megszokott kijelölésére, erre számítok itthon is.

Na de mi lesz az alsóbb osztályokkal?

Úgy tűnik, ez a kérdés kevésbé izgatja az MLSZ-t, majd lesz valahogy. Kicsit szofisztikáltabban, de ez a hivatalos álláspont, pedig engem jobban érdekelne az NB III. folytatása, mint az első osztályé. Oké, ezzel a véleményemmel biztosan kisebbségben vagyok, de elég sok embert érint és érdekel a másod- és harmadosztály folytatása. Az MLSZ-t viszont nem annyira.

Azt hiszem, hogy nem merész tipp a részemről, hogy a negyedosztálynak és az attól lejjebb lévő bajnokságoknak vége. Hogy miként fogják megoldani a kiesés és a feljutás kérdését, az más tészta, kicsit lejjebb részben erre is fogok tenni javaslatot. Ezen a szinten nem opció a szerda-szombat ritmus, de eleve a nyár közepén rendezett bajnoki is elég necces megoldás, ráadásul ezekből a bajnokságból van a legtöbb hátra, alig kezdték el a tavaszi szezont.

Nem mostanában fogunk ilyet újra látni...

Az NB III. esetében hasonló a helyzet, sok a félamatőr vagy teljesen amatőr csapat, és itt az őszre előre hozott fordulókkal együtt is csak négy kör ment le a tavaszi szezonból. Nagyon nehéz lenne megoldani, hogy befejezzék a bajnokságot, hiszen tizenegy fordulót kéne valahogy lejátszani úgy, hogy jobb esetben is május végén folytatódhatnának a küzdelmek.

A Középcsoportban talán egyértelmű, hogy a Pécsi MFC akar és fog feljutni, de nyugaton három pont a különbség a dobogós csapatok között, és egy ponttal vezet az Érd a Kerület előtt. Keleten pontazonosság van az élen, és két ponttal van lemaradva a harmadik helyezett az elsőtől. Mondanám, hogy ilyen körülmények között egész egyszerűen nem lehet feljutókat hirdetni, de látva a többi sportágban (gondolok itt különösen a kézilabdára) történteket, meg egyáltalán ismerve a magyar viszonyokat, semmi sem lehetetlen.

S akkor még a kiesőkről nem is volt szó: a kizárt Ózdon kívül senki sincs behozhatatlan hátrányban, de reálisan nézve mindhárom csoport utolsó két helyezettjét tekinthetjük biztos kiesőnek. Még így is maradt négy hely –már amennyiben lesz tíz feljutó a megyeiből, ami szintén nem biztos–, de innentől kezdve megint pontazonosság, vagy egy-két pont döntene, tehát normálisan itt sem lehet végeredményt hirdetni.

Az persze még mindig opció, hogy minden bajnokságot félbeszakítanak, és akkor se bajnokok, se kiesők nem lesznek, esetlegesen az NB I. mezőnyét bővítik.A nemzetközi indulás meg legyen az UEFA gondja.

Oké, de ha így döntenek, mi lesz az NB II-vel és az NB III-al? A Balmazújváros és az Ózd helyett nem lesz új induló? Vagy itt akkor lesznek feljutók? De milyen alapon? Tényleg meghúzzák a vonalat 30 helyett 19 forduló után úgy, hogy egy pont vagy a jobb gólkülönbség dönt?

Számos nyitott kérdés áll előttünk, de az MLSZ (sokszor megérdemelt) ekézése mellett be kell látni, hogy nem egyszerű dönteni. Az NB II-ből és az NB III-ból egyaránt tizenegy (11) forduló van hátra, ez hétközi meccsek nélkül megoldhatatlan feladat. A másodosztályban bevett gyakorlat a szerda-szombat ritmus, az NB III-ban már nehezebb lenne átvinni, ezen a szinten számos amatőr játékos focizik.

Persze az sem kizárt, hogy az első két osztályt fejezik be, és onnan lefelé szakítják félbe a bajnokságokat, de ez nagyjából 8-10 csapattal (a mezőny negyede-ötöde) lenne égbekiáltóan igazságtalan megoldás. Igaz, ott van a kézilabda vagy jégkorong példának arra, hogy az igazságosság nem érdekel senkit az érintetteken kívül...

Megoldási javaslatok a folytatásra

A kérdésfeltevések és az okoskodás mellett jogos felvetés, hogy álljak elő valami ötlettel. Elsőre azt tudom mondani, hogy bárhogyan is, de játsszák le a hátralévő meccseket az első három osztályban, ugyanis ez az egyetlen korrekt és igazságos megoldás.

Sajnos reális, sőt, talán reálisabb forgatókönyv, hogy nem lehet végigjátszani a bajnokságokat. Ez főleg az NB III-ban generálna sok vitát és okozna káoszt. Matematikailag ugyan egyik osztályban sem dőlt el semmi, de az NB I-ben és az NB II-ben reálisan nézve legfeljebb egy-egy kieső nem egyértelmű.

Az első osztályban a Fradi előnye még kevesebb lejátszott meccsel is jelentős a Fehérvár előtt, a Mezőkövesd harmadik helye biztos. A negyedik hely nyitott kérdés, de a Magyar Kupában három vagy öt meccset kell csak lejátszani, ha pedig a Mezőkövesd vagy a Vidi győzne, akkor oda lehet adni a másik döntősnek (MTK vagy Honvéd) az EL-indulás jogát, ezzel rövidre is zárjuk a kérdést: a negyediktől a tizedik helyig mindegy, ki hányadik. A Kaposvár kiesése egyértelmű, maradt a ZTE problémája. A zalaiak csak a kevesebb győzelmük miatt kiesők, és a hetedik hely is csak három pontra van tőlük.

Két értelmes lehetőséget látok: vagy fújják le a bajnokságot a 22. forduló eredményeivel, hiszen akkor már mindenki játszott mindenkivel oda-vissza, kivéve a Fradi egy-egy meccsét a Lokival és az Újpesttel. Elől semmi nem változna, hátul pedig még nagyobb is volt a ZTE hátránya, így a kiesésük egyértelmű lenne. A másik opció, hogy a Zalaegerszeg játsszon osztályozót az NB II. harmadik helyén álló Vasassal.

Ez utóbbi rögtön két problémát oldana meg: ugyan az NB II-ben az MTK és a Budafok előnye tetemes, de a Vasas szurkolói bizonyára nem örülnének, ha így csúszna le a csapat a feljutásról, elvégre be lehet hozni hét pontot is. Osztályozó az ő lelküknek is jót tenne, és a ZTE-nek is megadná az esélyt a bennmaradásra.

A másodosztályban a kiesés kérdését rövidre lehetne zárni azzal, hogy a Tiszakécske hátránya négy pont a Haladás mögött, szóval essenek ki és kész (a Vác bennmaradására csak matematikai esély van, a Balmazújváros megszűnt). Nem lenne igazságos, de szerintem beleférne, a rájátszás megoldása ugyanis elég nehézkes lenne a mezőny sűrűsége miatt, három feljutó pedig biztosan lenne az NB III-ból.

Az NB III. már nagyobb falat: ahogyan írtam, a feljutás két csoportban teljesen nyitott, középen elég megkérdezni, hogy a négy ponttal lemaradt Szentlőrinc fel akar-e jutni (erős a gyanúm a nemleges válaszra), ha nem, mehet is a Pécs, a harmadik Monor hátránya tíz pont. Nyugaton és keleten egy-egy háromcsapatos rájátszást tartanék a legjobb megoldásnak: nyugaton nagyon elhúzott az első három csapat (Érd 42, III. kerületi TVE 41, Lipót 39 pont, a negyedik helyezettnek 30 pontja van), de keleten is hat pont a negyedik Sényő hátránya az első hely (DEAC és Füzesgyarmat 38-38 pont, Cegléd 36, Sényő 32) mögött, így szerintem vállalható lenne ez a megoldás. Természetesen ha mindhárom csoportban ugyanúgy akarunk dönteni, akkor lehet középen is ilyen minitorna, ezen ne múljon, de mindenképpen ezt a dobogós rájátszást tartom a helyes döntésnek, főleg úgy, hogy a végigjátszásra ebben az osztályban kicsi az esély.

A kiesés nehezebb ügy, bár nyugaton a Hévíz és a Balatonlelle, középen a Kelen és a Dunaharaszti, keleten pedig a kizárt Ózd mellett a DVTK II. és a Hatvan hátránya is jelentős (hat-tíz pontokról van szó úgy, hogy nem számoltam a legrosszabb 13. helyezettel), tehát tulajdonképpen hét kieső megvan. A neheze itt jön, mert kell még három búcsúzó, már amennyiben lesz feljutó vagy elég feljutó a megyeiből.

Nyugaton például két pont a különbség a 10. Bicske és a már kieső, 14. Fehérvár II. között, de középen a 11-14., míg keleten a 10-13. helyezett között sűrű a mezőny, így pedig igazságosan nem lehet eldönteni játék nélkül a maradék három kieső sorsát. Összesen ennyi csapat nem tud egymással osztályozót játszani, esetleg az jöhet szóba, hogy az Ózdon felül mindhárom csoportból lesz két-két kieső (a fent említett csapatok), a maradék egy helyért pedig az érintett négy-négy csapat osztályozózik, nyugaton pedig örülhet a Bicske, hogy kimarad ebből, így az egységesség jegyében mindenhol négy résztvevője legyen a minitornának (vagy nyugaton lesz öt, ha ez a szempont nem lényeges).

Azzal, hogy a három csoportban a feljutásért és a kiesők elosztásáért osztályozókat rendeznének, meg lehetne oldani az NB III. igazságos, korrekt befejezését anélkül, hogy akár június 30-a után játszani kellene, akár hétköznap kellene fociznia amatőr játékosoknak. Erre persze csak akkor kerülne sor, ha június 13-áig folytatódhatnak a bajnokságok.

Fentebb utaltam rá, hogy az amatőr bajnokságokban, tehát a negyedosztályban és onnan lefelé esélytelen a folytatás. Egységes megoldást nehéz találni, a legegyszerűbb talán az lenne, ha minden megyében (és Budapesten) külön-külön döntenék el -az érintett csapatok szándékainak ismeretében-, hogy kiket delegálnak a szokásos osztályozóra. A tabella alapján Borsod, Budapest, Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Tolna esetében biztosan, esetlegesen Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében lesznek viták, valamint ott van még Somogy, Vas és Zala, ahol a tabella alapján necces a helyzet, de várhatóan nem akar minden érintett feljutni. Mint látható, ez egy nehéz helyzet, de a gordiuszi csomó olyan módú átvágását, hogy az NB III-ból nem lesz kieső és a megyeiből nem lesz feljutó, semmiképpen sem tartanám jó ötletnek, ugyanis legalább 6-8 csapat van, aki nemcsak biztosan vállalná az NB III-at, hanem kifejezett célja is a feljutás, ráadásul az Ózd megszűnése miatt nem is teljes a harmadosztály mezőnye.

Az érintett klubok szándékainak ismerete nélkül mélyebben nem akarok ebbe belemenni, de várhatóan lesz öt-hét olyan megye, ahonnan senki nem akar feljutni, és mint láttuk, öt-nyolc olyan csoport van, ahonnan több jelölt is elképzelhető. Adja magát, hogy egyes megyékből többen indulhassanak az osztályozókon, míg máshonnan senki, de ezt csak az érintettek megkérdezése után szabadna megcsinálni. Ha ez nem játszik, akkor egymás elleni minirájátszásokkal lehetne dönteni az olyan vitás bajnokságban, mint Budapest vagy Győr-Moson-Sopron.

A megyei (és budapesti) másodosztály, illetve a még alsóbb szintek sorsa talán már tényleg az ügyeletes szövetségek dolga, ebbe nem ástam bele magam. Gyanítom, hogy szinte mindenhol vannak kilátástalanul utolsó és nagy előnnyel vezető csapatok, így akár a kiesés-feljutás kérdése sem gond, de az sem lenne katasztrófa, ha itt a jelenlegi mezőny folytatná jövőre is.

Elérkezett az utolsó rész, a dél-pesti pályák bemutatásával zárom a fővárosi sporttelepeket végigjáró sorozatomat, amivel a járvány alatti szünet unalmát próbáltam kicsit elűzni. Természetesen ezt követően is lesznek új posztok a focika újraindulásáig, és persze nagyon várom már, hogy végre meccsbeszámolókat írhassak.

Addig is, jöjjön tehát Dél-Pest, azaz a IX., XVIII., XIX., XX. és XXIII. kerület. Ezúttal nem északról délre fogok haladni, hanem kezdem a posztra vonatkozó kedvencemmel, Pesterzsébettel. Utána a szomszédos XVIII. kerület következik, majd Kispest, Soroksár és végül Ferencváros.

Pesterzsébeten három sporttelep maradt meg, ezek közül a Téglaégető utcai pályát korábban a Honvéd is használta, jelenleg a Corvinus FC otthona (a Zodony utcai pálya közvetlen szomszédságában), míg a másik két pálya az ESMTK-hoz kötődik: a Zodony utcai edzőpályaként funkcionál, míg az Ady Endre úton az ESMTK Stadiont találjuk.

A csodálatos falelátó oldalról.

Hiába nincs semmi kötődésem a kerülethez, nagyon nehéz nem áradozni az ESMTK otthonáról. Az Ady Endre úti stadion egy igazi gyöngyszem a budapesti pályák között: eleve a falelátó óriási kincs, de a többi odatartozó épület se semmi. A jegyárusító bódék és a kocsma önmagukban is érdekesek, ám Erzsébeten a közeg is olyan, amit nehezen lehet elfeledni. Írásban még képekkel is nehéz leírni, miért olyan csodálatos ez a hely, tipikusan arról az élményről van szó, amit át kell élni. Persze csak az fogja megérteni az egészet, aki minimum szkeptikusan áll a modern focihoz, és aki nem az xp és az instat adatokban keresi a foci lényegét, hanem a helyszínen átélt élményekben. 

Hihetetlen szerencsém volt, életemben akkor jártam először ezen a pályán, amikor az ESMTK-ultrák utoljára összeálltak.

A Liza egy különleges csapat egy igazi műemléknek tekinthető stadionnal, ahol unalmas meccset még nem láttam. A pályán persze előfordult, hogy nem sok említést érdemlő esemény történt, de az ilyen mérkőzések sem voltak unalmasak az erzsébetiek közé vegyülő külső szemlélő számára. Beszédes egyébként, hogy a stadion kifejezetten népszerű a külföldi groundhopperek körében, láttam ott már például skótokat is.

Bejárat az Ady Endre út felől

A kedvenc figyelmeztetőtáblám

Az ESMTK utoljára 2008/2009-ben járt az NB II-ben, akkor Csepelen kellett fogadnia a Fradit, a többi meccsre alkalmas volt a létesítmény. Tavaly közel volt a feljutás a Lizának, állítólag most is alkalmas lett volna a stadion a másodosztályra, remélem tényleg így van, különben sok értelme nem lenne az ESMTK feljutásának...

2018-ban telt ház előtt fogadta a Liza a DVTK-t a Magyar Kupában, és csak hosszabbítás után esett ki

A klubhoz tartozik a Zodony utcai műfüves edzőpálya is, ami mellett az egyik oldalon még lelátó is van. Itt egy olyan felkészülési mérkőzésen jártam 2015-ben, amin az ESMTK a BLSZ válogatottját győzte le. Nem emiatt maradt meg bennem a meccs, és nem is a pálya miatt: hideg, párás idő volt, a laptopomról így többször jeget kellett kaparnom, hogy tudjak tudósítani. Régi, szép idők!

A XVIII. kerületben jelenleg öt említést érdemlő sporttelepet találunk, ebből kettő egymáshoz viszonylag közel fekszik. A Gerely utcában, a Lőrinci temető szomszédságában áll a SZAC régi stadionja, ezt bajnoki mérkőzések alkalmával már nem használják. Helyette az innen pár száz méterre fekvő, a Lőrinci piac melletti műves, világítással is rendelkező SZAC-pálya a csapat otthona. Itt egymás mellett két pálya is van (ez a Deák Bamba Sporttelep), a műfüves mellett egy természetes füves is, amit a Közterület használ. A két pálya egy lelátóról látszik, míg a sporttelep harmadik focipályája egy műfüves, de nem megvilágított pálya, ami pedig a Lőrinci United otthona.

A természetes füves pálya

Egy kupameccsen volt szerencsém itt járni, a műfüves, elkerített SZAC-pálya nem volt éppen hangulatos, de a közeg, valamint az a tény, hogy a másik pályán egy ifimeccs ment ezzel egyszerre, egészen szórakoztató élménnyé tette a látogatást.

Ez pedig a műfüves, ahol a Békéscsaba 3–0-ra nyert ottjártamkor

A kerületben még a repülőtér közelében, az A terminállal szemben van egy pálya, az egykori Malév-pálya a Szemeretelepen. Ez ma a Szent Lőrinci FC (igen, így külön) otthona, és Vilmos Endre Sportcentrum névre hallgat.

Pestszentimrén egy érdemi focipálya van, ez a Táncsics Mihály utcai PSK Sporttelep, a Pestszentimre SK hazai pályája. Sajnos itt sem jártam még, de a PSK-t ellenfélként már láttam, az első részben megénekelt Gázgyár otthonában. Akkor meglepően sok vendégszurkoló érkezett Óbudára, ez alapján nem lehet rossz buli egy itteni meccs, főleg, hogy régi létesítménynek tűnik a hely.

Végül a Gloriett-telepen található sporttelep érdemel még említést, ezen a pályán is szokott játszani a SZAC bajnoki mérkőzéseket.

Következik Kispest, ahol minden megmaradt sporttelep egyetlen klubhoz, a Budapest Honvédhoz kötődik úgy, hogy a Honvéd jelenleg az MTK stadionját használja (használná, ugye). Az Új Bozsik Stadion már közel van a kész állapothoz, elméletileg idén átadásra kerül. Addig sokat nem lehet róla mondani, legfeljebb sejteni, tippelni lehet, hogy milyen lesz.

A Bozsik Stadion utolsó tétmeccse

A régi Bozsik Stadion a 90-es évek utolsó hírnöke volt az NB I-ben. Az MTK stadionjának átépítése óta hivatalosan a legrégebbi létesítmény volt az első osztályban, ám ahogyan arra korábban is utaltam, a Szusza Ferenc Stadion esetében vitatott, hogy egy 2001-es vagy egy 1922-es stadionról van-e szó, mindenesetre az tény, hogy a régi Bozsik sokkal nosztalgikusabb, de egyben sokkal lepukkadtabb stadion volt. Szerettem kijárni ide, ennek egyik oka a társaság volt, másrészt a hangulatot is kedveltem. Egyedi miliője volt a kispesti pályának, nem hiszem, hogy az új stadion ebből sokat fog visszaadni.

Az északi-kanyar

Szomorú, de ez az egyetlen stadion, ahol bajnokavatást élhettem át, de a 2010-es évek második felében volt akkora szó a kispesti bajnoki cím az államilag felpumpált Vidi-Fradi kettős előtt, hogy tudtam örülni ennek a sikernek, bár azt hiszem, a körülmények miatt a fehérváriakat leszámítva jóérzésű ember nem szurkolt a Vidinek.

A Honvéd akadémiájának számos műfüves pályája van illetve volt a kerületben, ezek közül csak azt említeném meg, ami szintén a Bozsik területén volt, rögtön a Puskás Ferenc utcai bejárat mellett. A Honvéd-MFA NB III-as csapata gyakran játszotta itt az edzőmeccseit, így ennek a pályának a mobillelátójáról is tudósítottam annak idején.

A kispesti műfüves pályák egyike

Kispesten még a régi KAC-pálya van meg, azaz annak az átépített, felújított változata, ami a Tichy Lajos Sportcentrum nevet viseli. Itt a Honvédhoz köthető csapatok mellett két blaszos klub, a Carvalho Brazil LAUSE és Piramis Pestszentlőrinc SE játssza a hazai meccseit. (*a pálya önkormányzati fenntartású)

Egy nagyobb ugrással következzen Soroksár, ahol egyetlen stadion található, a főváros déli szélen fekvő Szamosi Mihály Sporttelep. Mindössze kétszer jártam itt, a hazaiban pedig csak egyszer, ennek oka pedig az, hogy ez az egyetlen olyan budapesti kiscsapat, ahol kifejezetten rosszul éreztem magam. Hiába csodálatos maga a létesítmény azzal, hogy az út (és a HÉV) alatt fekszik, egy gödörben, ráadásul jó régi stadion, szóval van mit szeretni rajta, de az itteni közeg számomra rettenetesen ellenszenves. Jellemző még, hogy többen járnak ide Fradi-mezben vagy sálban, mint bármilyen soroksári jelképeket tartalmazó ruhában.

A hazai bejárat felé tartva, háttérben a centerpálya

A második látogatásomkor így a vendégben voltam, ami egyébként sokkal nagyobb buli, a nyarat leszámítva kifejezetten kellemes fekvésű szektorról van szó.

A Nyíregyháza nyert 1–0-ra amúgy.

Végezetül utolsóként jöjjön Ferencváros! A IX. kerületben nem maradt meg sok pálya, a mindenki által jól ismert Groupama Aréna mellett (szó szerint) a Goldball-pálya és a Siketek-pálya található egymás szomszédságában, illetve Ferencváros ipari részén megmaradt még a Timót utcai Textilia-pálya, ezt viszont ma már nem használja senki.

A Goldball Parkban a a névadó pályáját a névadó klub használja, ez egy természetes füves pálya (volt sokáig, ma már ez is műfüves). Mellette a Siketek műfüves pályája azért lehet érdekes, mert ezt a focipályát használja a legtöbb klub Budapesten (valószínűleg az országban is), nem is fogom felsorolni mindet. Én az Inter CDF hazai meccsén jártam itt, nem egy szép emlék, hiszen a Kerületke is kikapott (és kiesett a kupából), ráadásul az eső is végig esett. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy egy elmaradt egyetemi órámról ide ugrottam át (emiatt viszont nincs sajnos fotóm a mérkőzésről), az Inter egy nagyon érdekes színfoltja a magyar klubfutballnak, legalább egyszer látni kell őket meccsen.

Legalább ennek a sajtójában is jártam.

Utoljára maradt a Fradi-pálya: a régi Üllői úti stadionban nem jártam, a Groupamában viszont néhány alkalommal igen. Kétségtelenül szép, modern létesítmény, valóban nyugat-európai szintű stadion, ráadásul még kihasznált is. Örülök neki, hogy a válogatott már nem itt fogja játszani a hazai meccseit, nincs különösebben érdekes hangulata a pályának, egy modern stadion.

Ezzel a hatrészes, fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom végére értem. Igyekeztem az összes olyan sporttelepet bemutatni, amelyiket bármilyen bajnokságban szereplő klub használ, de az előző részben például volt, amit kihagytam, és még így is lehet, hogy akad ilyen. A használaton kívüli budapesti focipályák bemutatása jóval nagyobb léptékű feladat lett volna, amire nem is mertem vállalkozni. Összesen egyébként 29 budapesti sporttelepen jártam meccsen, ebből négy olyan van, ahol két különböző pályán is láttam meccset (Kispest, Kerület, Budafok), vagy annak részleteit (SZAC), illetve ezen felül két olyan stadion is akad, amiben voltam ugyan, de meccset nem láttam ott (Pasaréti Vasas és Építők).

Ha végre visszatér a futball Magyarországra akkor mindenképp bejárok még egy-két kimaradt pályát, hogy új helyszínekről is írhassak meccsbeszámolókat. Addig is kitartás, posztok lesznek azért lesznek!

A focimentes ínséges időkben született cikksorozatom ötödik részéhez érkeztünk. Ahogyan azt már az előző alkalommal beharangoztam, kissé önkényes alapon osztottam fel a pesti oldalt, ez főleg most jön ki azzal, hogy a kelet-pesti részbe került minden, ami nem Dél-Pest vagy Észak-Pest.

A poszton belül is kicsit összevissza fogok haladni, VIII. kerülettel kezdek, utána Zugló és Kőbánya, végül a ténylegesen kelet-pesti kerületek jönnek.

Kívülről nem is fotóztam ezt a stadiont, belülről ekkor láttam először.

A VIII. kerület legismertebb pályája minden bizonnyal a Hidegkuti Nándor Stadion, vagy inkább az előde, a filmsztárként is helytálló régi MTK-stadion. A környék igazi erőssége az, hogy közvetlen a Hidegkuti mellett ott áll a BKV Előre sporttelepe, a Sport utcai stadion. Ez korábban egy egészen csodálatos páros volt, de tulajdonképpen az új MTK-stadionnal is különleges bája maradt a környéknek, tökéletes kontraszt egymás mellett a két létesítmény.

Az MTK régi stadionjáról sajnos nincs fotóm, de pár alkalommal jártam ott. Például láthattam a Tatabányát Kouhemával a csapat máig utolsó előtti NB I-es szezonjában 4–0-ra kikapni, és láttam az Újpestet is kupadöntőbe jutni. Sőt, még Európa-liga meccset is akartam itt nézni a Szenice ellen, ám egyetemistaként még nem tudtam elfogadni, hogy 2500 forintra ugrott fel a jegyár, miközben még aznap délelőtt is ott állt a csapat honlapján, hogy lesz 800 forintért diákjegy. Nem volt, így a 37-es villamos Asztalos Sándor utcai megállójából néztük meg, ahogy az MTK 1–1-es döntetlent ért el (a visszavágón aztán "természetesen" ki is esett a szlovák kisvárosi klub ellenében).

A BKV stadionjának egyes részeiről simán átlátni az MTK stadionjába.

Az új stadionból szintén vannak személyes élményeim: egyfelől tetszik az akusztika, amikor éppen két szurkolótábor is van a stadionban, akkor kifejezetten jól szól. A kapuk mögötti falakkal nem tudok mit kezdeni. Értem én, hogy nem kellett olyan sok férőhely, de ebben a megoldásban az egyetlen pozitívum az, hogy egyedi. Az előző részben érintett új Illovszky Rudolf Stadionnál is jobban érvényesül az új stadionok legbosszantóbb tulajdonsága: nagyon drága a sör, de cserébe rossz is.

Ha már az előbb szó volt az Asztalos Sándor utcáról, említést érdemel, hogy ott is van egy edzőpálya.

Áttérve a Sport utca érdekesebb létesítményére: a BKV Előre otthonát az elmúlt évtizedekben többször is átszabták, de a főlelátó megmaradt eredeti formájában. Egészen csodálatos, falelátós épület. A büféként is funkcionáló vendéglő hangulata utánozhatatlan, össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobb itt sörözni, mint a szomszédos stadion büféjében.

Imádom ezt a lelátót.

Számos alkalommal voltam itt NB III-as mérkőzéseken, nem csak a Kerületke vendégjátéka alkalmával, hanem például volt szerencsém látni, amikor az RKSK 7–2-re győzött itt. Szívesen írnám, hogy azt is láttam, ahogy az Érd ellen félpályás gólt lőtt a BKV, de miközben ez történt, éppen a vendéglős valamelyik sztoriját hallgattam. Külön kedvencem a pályán, hogy a budai hegyek mellett a Hungária kocsiszínre is tökéletes rálátás nyílik a lelátóról.

Mindössze két villamosmegállónyira innen északra találjuk a Puskás Arénát, az új nemzeti stadiont. Az új Puskásban még nem jártam, az első tétmeccsen szeretném felavatni, amin jobb esetben már túl is lennénk, rosszabb esetben júniusban került volna sor rá, ha nem jön a járvány. Így ki tudja, mikor jutok el oda, viszont az elődjében, a Puskás Ferenc Stadionban (Népstadionban) jártam párszor, még úgy is maradandó élmény, hogy nem sok válogatott meccsen voltam kint, nem kötődtem nagyon "a" stadionhoz, és mégis.

A 2010 óta tartó stadionépítési láznak sok vitatható eredménye van, botrányos történetekkel, de a Puskás Aréna szükségességét nem lehet vitatni. Nem hiszem, hogy van olyan sportszerető, focit kedvelő ember az országban, aki ne örülne annak, hogy végre van egy megfelelő méretű, méltó nemzeti stadionunk. Bármennyire is imádom a régi stadionok atmoszféráját, vállalhatatlan volt a régi Puskás a válogatott otthonaként, az pedig csak maradjon egy rossz emlék, hogy több éven át az FTC stadionjában lépett fel a nemzeti tizenegy.

Nem a legjobb képem a stadionról, de azért menőnek éreztem magam a Népstadion sajtójában. Ha másra nem is, erre jó volt a Ligakupa (a képen FTC–Tatabánya 2013-ból)

Zugló egy másik nemzeti stadiont is rejt: itt található a Millenáris Stadion, avagy a Velodrom. Több évtizede nem rendeznek itt focimeccseket, de ennek ellenére említést érdemel, hiszen ebben a stadionban rendezték az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést, és 1911-ig ez volt a válogatott otthona is. Jelenleg annyira rossz állapotban van, hogy az összeomlás szélén áll, de a pályakerékpárosok ennek ellenére itt edzenek. Többször felmerült, hogy lebontják felújítás helyett, a sorsa most is kérdéses. Különösen pikáns lenne, ha ezt a sporttörténelmileg kiemelt fontosságú létesítményt, ahol az első hivatalos focimeccset is játszották, pont az a kormány bontaná le, amelyik egyébként (arányaiban) a legtöbb stadiont építette és magát sportbarátnak nevezi. 

Zuglóban még a Róna utca környékén és a Csömöri úton találunk fontosabb focipályákat, ezek közül egyiken sem jártam még. Az Egressy út közelében található a Postás pálya, ami ma a Zuglói Kinizsi otthona, míg innen nem messze a Varga Zoltán Sportpálya helyezkedik el, ami a Postás pályának az ellentettje, egy modern, műfüves sportcentrum. A Kőbányai Egyetértés, a Rákosmenti SC és a BEAC II játssza itt hazai meccseit.

A Csömöri úton, Újpalotához közel az MTK edzőközpontjaként üzemelő Lantos Mihály Sportközpont található, ahol az utóbbi években felnőtt bajnokikat nem rendeznek, de az utánpótlás-meccseken fontos szerepet tölt be ez a pálya.

Mielőtt az igazi Kelet-Pestre érnénk, még sorra kell kerülnie Kőbányának is. Méltatlan módon egyetlen meccsen sem jártam a X. kerületben, mentségemre szóljon, hogy csak blaszos mérkőzésre tudtam volna kimenni, magasabb szinten egyetlen klub sem játszik Budapest egyik legnagyobb kerületében. Kedvenc pályám itt is van, az Építők Stadion, ami mellett sokat floorballoztam, és néha kimentem a pályára is, egy alkalommal a lelátón is megnéztem, de sajnos saját képet nem találok róla. Az FTC utánpótlás centrumában még számos pálya található azon a környéken, de az Építők Stadion a régi lelátójával, komoly múltjával kiemelkedik közülük.

Már nem használja senki a Terebesi úti, a Fehér úti, Harmat utcai és a Sírkert úti focipályákat, azonban ismert és használt sporttelep a Kőér utcai, azaz a Spartacus-pálya. Ma a 3R Spartacus Calcio nevű csapat őrzi a régi névadó emlékét, de itt szerepel otthon a Közgáz és a Grafito is.

Említést érdemel még az NKE, az egykori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem focipályája a Hungária körúti kampuszon, valamint a Maglódi úti Dreher-pálya vagy Sörgyár-pálya, hivatalos nevén Merkapt Maraton Sportközpont. A névadó Merkapt mellett a Kőbányai Ifjúsági SC, a Budapesti Micro Club és a Pasaréti SC (!) is itt játssza hazai mérkőzéseit. Ha van kőbányai pálya, amire mindenképp ki akarok menni meccsre, akkor ez az! A környék és maga a pálya is érdekesnek tűnik.

Kőbánya után végre tényleg eljutunk a keleti végekre, elsőként a XVII. kerületbe, azaz Rákosmentére. Rögtön egy megszűnt pályával kezdem: a Pesti úti Rojik-pálya talán a környék legismertebb stadionja volt, azonban a helyére sportcsarnokot építenek. A panelházak aljában megbúvó pályának igazi falusi hangulata volt a korláttal és a föld "lelátóval". Az utóbbi években az RKSK használta a sporttelepet, itt fogadta a csapat a Honvédot a kupában 2016-ban, ekkor és néhány bajnokin is volt szerencsém itt járni. Bár bájos hely, kicsit hangulattalan, igazán nagy élményekkel nem gazdagodtam itt, ám ettől még kár érte.

Falusi pálya a panel árnyékában.

Innen pár száz méterre délre, Rákoshegy vasútállomás mellett állt az Aszfaltúpítők-pálya, ami ugyan már nincs meg, de részben a helyén, a Bányaparkban két focipálya is található. Ezek egyikét használja az utánpótlás neveléssel foglalkozó Grund 1986 FC.

Jócskán keletebbre, a Péceli úton található egy nagyobb sporttelep, melynek centerpályája az egykori Volán, majd RTK Stadion, mai nevén Zavadszky Gábor Utánpótlásbázis. Régen a Volán SC (és a 22. sz. Volán) otthona volt ez a pálya, ma pedig az RTK-Vasló és a Rákosligeti AC használja.

Még egy fontosabb focipálya van a kerületben, a Sport téri RKSK-pálya, ami most ismét a Rákosmenti KSK otthona, ahogy az volt például 2013-ban is, amikor még tudósítóként jártam itt, ám később pár évig a Rojik-pályát használta a klub. A Sport téri pálya szintén külvárosi-falusi hangulatot áraszt, számomra emlékezetes élmény, hogy a földön ülve, laptoppal az ölemben tudósítottam innen. Na jó, hát nem egy november végi meccs volt, az is igaz.

Az RKSK Sport téri pályája

Még egy kerület, a XVI. kerül sorra ebben a részben, bár a XVIII. kerület egyes részei még keletebbre nyúlnak (a rekorder ebben az előbbi Rákosmente), viszont míg a XVI. és a XVII. kerület észak-dél tengelyen nem igazán helyezhető el, addig a XVIII. kerület már egyértelműen Dél-Pest, és inkább oda szokás sorolni, mint keletre.

Szóval a XVI. kerület! Cinkota és Mátyásföld együtt összesen négy említést érdemlő sporttelepet rejt, ebből az egyik, a Cinkotai Royal Grund lényegében megszűnt. Annál inkább üzemel viszont a kerület legnagyobb sporttelepe, a több műfüves pályával is rendelkező Bátony utcai stadion, alias Ikarus-pálya.

A lelátó középen, körülötte mindkét oldalon pályák.

Az Ikarus BSE egy tradicionális budapesti kiscsapat, jelenleg a BLSZ I-ben szerepel. Egyszer jártam a pályájukon, nagy élmény, ahogy a pálya mögött az egykoron világhírű Ikarus gyárkéményét látni, de az sem utolsó dolog, hogy egy lelátóról két meccset is lehetne nézni. Így felújítva nincs meg az ilyen csapatokhoz illő miliő, ennek ellenére megérte a szinte egész napot igénybe vevő túrát.

Ha használnám azt a modorosságot, hogy bakancslista, akkor annak egyik első helyén a RAFC Stadion állna. A Pirosrózsa utcai létesítmény a múltból maradt itt velünk, korábbi képek alapján még manuális eredményjelző található itt, remélem ez most is így van még, akkor tényleg az egyike lesz az első pályának, ahová a járvány után kimegyek.

Ezzel zárom is a sorozat utolsó előtti részét (azaz utólag jutott eszembe, hogy ugyan az előbb is négy pályát említettem, de kihagytam a Mátyásföldi LTC pályáját, pedig a Bökényföldi utcában található létesítmény egészen érdekesnek tűnik, nem egy modern pálya), és amint az már talán egyértelmű, az utolsó epizódban Dél-Pest kerül sorra, néhány óriási klasszikusnak számító stadionnal!

A magyar foci koronavírus okozta kényszerszünete csak nyúlik és nyúlik, friss meccsbeszámolók egy darabig még biztosan nem lesznek. A fővárosi pályákat bemutató cikksorozatom viszont folytatódik, a negyedik részre el is értünk Pestre, a budapesti focicsapatok (és stadionok) oroszlánrészét adó területre.

Ezúttal is északról kezdek, ebben a posztba Újpest, Angyalföld és Rákospalota mellé Zugló egy része fért be. Nagyjából a Hungária körút-Thököly út-Csömöri út által határolt részről van szó, ami a térképet nézegetve tulajdonképpen egy kis kiszögelés Angyalföld és Rákospalota között, hiszen ha húzunk egy vonalat a Nyugati (a XIII. kerület déli határa) és Újpalota között, akkor ez a kis háromszög esik attól északra, Zugló többi része pedig délebbre.

Pest esetében egyébként nehéz volt a felosztás, végül a belvárosi pályák szinte teljes eltűnése miatt elégnek láttam három részt, ebből az északi és a déli rész nagyjából evidens (még Zugló szétválasztásával is), a középső már önkényesebbre sikerült, de annak tárgyalásával várjunk a következő posztig, jöjjön tehát észak!

A leghíresebb újpesti stadion, a leghíresebb magyar bajnoki párosításon 2015-ben

Újpest tele van focipályákkal, bár ezt a városrészt sem kerülte el a sporttelepek megszűnése, beépítése. A kerület legészakabbi focipályája a Honvédség kikötőjének műfüves pályája, ezen ugyan nem játszik egyetlen bajnokságban szereplő csapat sem, de mivel az egykori Flottila-pályától pár száz méterre fekszik, egy említést megérdemelt.

Innen a Váci út mentén délre haladva néhány kilométer után elérjük a Fóti utat, ahol a Bánka Kristóf Sportközpont található. A tragikus sorsú újpesti focistáról elnevezett létesítmény korábbi neve Cérna-pálya vagy Cérnagyári pálya, amit az Újpesti Cérna mellett a 22. Volán SC is használt, ma pedig a Babylon FCE játszik itt hazai környezetben a hetedosztályban, míg a sporttelep műfüves pályája az Issimo SE-nek ad otthont.

Alig pár száz méterrel délebben már a Fővárosi Vízművek SK sporttelepén találjuk magunkat. A Vízművek centerpályája alig fekszik északabbra a Szusza Ferenc Stadiontól, sőt, a Fóti út másik végén a Chinoin-sporttelep, avagy a Tábor utcai sporttelep vagy Tungsram-pálya is körülbelül ebben a vonalban helyezkedik el.

A Vízművek-pálya

Elsőnek jöjjön tehát a Vízművek pályája. A székezett lelátóval rendelkező pálya szépen megbújik a Duna és a Váci út között, a fák alatt. Aki nem tudja, mit keressen, talán észre sem veszi a Váci úton haladva, pedig egy komolyabb sporttelepről van szó, bár itt is jól látszik, hogy nem ma éli fénykorát a terület. Az öltözők és a büfé épülete a nyári táborokra emlékeztet, az pedig külön nagy előny ezen a szinten, hogy földlelátóról szemlélhetjük a mérkőzések történéseit.

A Vízművek évek óta a negyedosztályban szerepel, az utóbbi években ráadásul ultrák is járnak a meccseikre. Nekem persze sikerült úgy kimennem oda még 2017-ben, hogy nem volt szervezett szurkolás, sőt, nagyjából néző sem, ráadásul az akkor a megszűnés szélén álló FFC-t sem sikerült megverniük a hazaiaknak.

A pályát az ötvenes években a Vasas Izzó is használta, de a csapat az NB I-ben nem itt lépett pályára, így "csak" a másodosztályig vitte ez a sporttelep.

Ha elhagyjuk a Vízművek-pályát, csak át kell mennünk a Váci úton, majd az innen induló Megyeri úton néhány lépésnyire a Szusza Ferenc Stadiont találjuk.

Magyarország leghosszabb ideje elsőosztályú és legrégebb óta megszakítás nélkül működő futballcsapatának, az Újpest FC-nek otthona hányattatott sorsú stadion. A mai Szusza Ferenc Stadion papíron ugyan egy még fiatal létesítmény (2001-ben adták át), azonban a főlelátók alapjai az 1922-ben épült régi Megyeri úti stadion lelátói, amit nem bontottak el teljesen. Szigorúan véve csak egy átépítés történt 2001-ben, ráadásul azóta is többször kellett toldozni-foltozni a létesítményt, mára pedig odajutottunk, hogy így is, úgy is ez az NB I. legrégebbi stadionja.

Ez persze nem csoda, hiszen az Újpest az egyetlen piaci alapokon működő csapat az első osztályban, így törvényszerű, hogy az ő otthonuk a legszakadtabb (a Kaposvár félig-meddig mindkét kitételben kivétel, de a 2010-es években, az új viszonyok kialakulása óta egyetlen fellángolás számukra csak a mostani idény az NB I-ben).

Itt még a déli oldalon volt a hazai tábor helye, és még a címer is a régi volt...

A Szusza Ferenc Stadion nagyon kedves hely számomra, itt voltam először igazi meccsen, a gimnáziumi, majd egyetemi éveim alatt pedig rendszeresen jártam ki ide, bár bőven nem minden hazai találkozón voltam kint, de egyetlen szezon sem maradt ki 2008 óta. Sok szép és kevésbé szép élményt éltem itt át, ám miközben az NB I-be egyre jobban beleszólt a politika, és egyre kilúgozottabbá vált a szigorú szabályokkal és politikai okokból létrehozott, feltőkésített műanyagcsapatokkal, valamint a politika által kiválasztott két bajnokesélyessel, addig egyre jobban megszerettem az alsóbb osztályok világát. Lokálpatriótaként így 2013-tól kezdve szépen átszoktam a III. kerületi TVE meccseire, bár minden bajnoki kiírásban legalább egyszer Újpestre is átmegyek, ám az utóbbi három-négy évben tényleg egy-egy látogatásra silányult a korábbi havi-kéthavi rendszerességű program. Az NB I. már nem az, amibe beleszerettem kisgyerekként, az alsóbb osztályokban viszont megtaláltam azt, ami miatt továbbra is rajongani tudok a magyar fodballért.

Ha a Szuszából az északi oldalon megyünk ki, hamar a Fóti útra jutunk, amin végighaladva Rákospalota felé egy kellemesebb séta után északra fordulva a Tábor utcánál találjuk magunkat. Itt egymás szomszédságában három sporttelep összesen nyolc (?) pályája található.

Sajnos itt nem jártam még, pedig itt van egymás mellett a Chinoin Sport és szabadidőközpont, a Tungsram-pálya, a Duna Cipő-pálya és az UTE Atlétikai Stadion. Előbbi pályán az Újpest II, a Duna Cipőn pedig a Duna SK játssza hazai meccseit, a másik két sporttelepen jelenleg nincs bajnokságban szereplő klub. Van itt műfüves és természetes füves pálya, mobillelátók és sima, csak korlátokkal körbevett focipálya is, szóval látnivaló akad bőven.

Az újpesti pályák sora ezzel sem ért véget, a Fóti úttól délre, közel a Szuszához és a Tábor utcához található a Blaha Lujza utcai sporttelep, avagy az Újpesti Haladás pályája. Tipikus Blasz-pálya, sajnos ez is kimaradt eddig.

A negyedik kerületben nincs több említést érdemlő focipálya, a Fóti úttól érdemben délre már Angyalföldön találunk pályákat, azonban előbb Rákospalota következik.

A REAC-pálya ultrákkal.

 A XV. kerületben négy pálya működik jelenleg, ezek közül a legészakabbi a csak edzőpályaként funkcionáló Szántóföld utcai sporttelep, melynek műfüves pályáján viszont voltam egy REAC–ESMTK felkészülési meccsen. Érdekesség, hogy a rákospalotaiak edzője akkor az Mátyus János volt, aki később a klub sportigazgatója lett, az utolsó mérkőzésén pedig szintén jelen voltam, amikor a REAC elbukta a feljutást a BLSZ I-ből 2019-ben. A Szántóföld utcai sporttelep annyiban érdekesebb egy modern, műfüves edzőközpontnál, hogy nyári táborokra emlékeztető, gyerekkoromat idéző barakkokkal van tele.

Csodálatos miliő

Ennél délebbre, a Széchenyi téren áll a Budai II László Stadion, a REAC otthona. Korábban a Volán SC hazai pályája volt ez, akkor is, és a 2000-es években is NB I-es mérkőzéseket rendeztek itt, ma a negyedosztályban játszik itt a REAC. Klasszikus, a 90-es éveket idéző létesítmény ez, nagy kedvencem a klubház, de az eredményjelző is megérdemli a kiemelést. Emellett a büfé volt még erőssége a helynek, ez azonban sajnos az idei év elején bezárt.

A stadionban szinte megállt az idő a 2000-es évek végén, számos felirat és tárgy emlékeztet az akkori NB I-re, például a Borsodi liga logója egy, a napfénytől kifakult molinón. Az építmények állapota hűen tükrözi a REAC vesszőfutását.

Számomra igazi klasszikus ez a pálya, nem annyira tökéletes nosztalgiát hoz, mint az előző részben említett csepeli Béke téri stadion (vagy a hamarosan sorra kerülő régi Fáy utca), de egy, a magyar bajnokság szempontjából -a bundázásokkal együtt is- szebb korszakot idéz fel bennem.

A kerületben még két, Újpalota közelében található pálya van: a Bánkút utcai Barátság Sporttelep, ami a Testvériség otthona, és a Pestújhely-pálya a kerület déli részén. Utóbbihoz térképre van szükségem, hogy egyáltalán megtaláljam, előbbi mellett elmentem már a "piros 96-os" busszal, de meccsen soha nem voltam ott.

Egy kis ugrással visszatérve a Dunához, következik Angyalföld. A XIII. kerület legészakabbi létesítménye a Láng SK Sporttelep, mai nevén Angyalföldi Sport- és Szabadidőközpont a Rozsnay utcában. Itt csak floorballozni voltam, focimeccsen viszont nem, pedig az újjáalakult BAK mellett a Respect és a Hunreal FC is itt játssza hazai mérkőzéseit. Nem egy régi pálya, de se lelátó, se eredményjelző, se hangulat - semmi extra.

Nem úgy az innen pár száz méterre található Illovszky Rudolf Stadion, Budapest legújabb stadionja! A Vasas új létesítményét 2018-ban adták át, a stadion mellett a Mészöly Kálmán Pálya is több kisebb csapatnak ad otthont. Az új stadionról nehéz mit írni: szép, kompakt, a mostanság épült stadionoktól eltérően nem is túlméretezett, de igazából nem túl izgalmas. Érdekesség, hogy Vasas-meccsen még nem is jártam ott, viszont a Honvéd és az Újpest pályaválasztása mellett már igen, előbbi esetben ráadásul nemzetközi mérkőzésen, azzal avattam fel az új stadiont.

Honvéd-Zalgiris az új Vasas-pálya első tétmeccsén

A régi Fáy utcai stadion már sokkal inkább izgalmas volt, igazi múltidézés volt az a rozoga létesítmény: megesett velem például az is, hogy azért nem tudtam tudósítani egy mérkőzésről, mert a sajtóban nem volt áram, de az is előfordult, hogy internetet sem sikerült biztosítani. Ennek ellenére szerettem odajárni, utánozhatatlan hangulata volt az egész helynek, hiába nem szimpatizáltam a Vasast körülvevő közeggel, tetszett. Ugyanígy a Vasast nem szeretem a múltja miatt, de utálni sem tudom, és inkább pozitív, mint negatív az összképem róluk. Talán azért, mert gyerekkoromban (90-es évek vége, 2000-es évek eleje) tele voltak egyéniségekkel, az akkori Vasas tökéletes példa volt az emberarcú magyar focira. Ez a mostani csapat a mostani stadionnal számomra semmilyen.

Angyalföldnek még mindig ezen a részén, de már a Duna mellett, a Népfürdő utcában két focipályát is találni: az Árpád hídtól északra az FCSM sporttelepe, az úgynevezett Csatorna-pálya fekszik, míg délre az ELMŰ sporttelepe áll. Nekem az utóbbi az érdekesebb, bár egyiken sem voltam meccsen. Az Elektromos-pálya melletti épületben volt az érettségi bankettem, így emlékezetes helyszín, ráadásul egy közeli panelházban lakó ismerősömtől rá is látni a pályára, így fényképem van róla.

Az Elektromos-pálya

A kerülethez tartozik még a Margitsziget a MAC Stadionnal, aminek hivatalos neve Iharos Sándor Margitszigeti Atlétikai Centrum. Itt játssza hazai meccseit a Margitszigeti FC, ám ilyen alkalommal nem voltam ott, ottjártamkor pedig sajnos nem fotóztam.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy a Tatai úti sporttelepek is Angyalföldhöz tartoznak, de nem! A XIII. és a XIV. kerület határa nem a Nyugatiból Vác felé tartó vasútvonal, ahogy azt elsőre talán mindenki hinné, hanem a Tatai út. A páros oldal Angyalföld, a páratlan Zugló. Mivel mindkét pálya a páratlan oldalon van, így ezek már Zuglóhoz tartoznak, egyben jól mutatják azt is, miért vettem bele ebbe a posztba a XIV. kerület egy részét is.

A Tatai út északabbra fekvő sporttelepét ma egyetlen klub sem használja, egy romos állapotban lévő pályáról van szó, ami korábban a Budapesti MÁV Előre otthona volt. Délebbre a BVSC edzőpályájaként funkcionáló sporttelep található, légvonalban a Szőnyi úti stadion mellett, csak a vasút túloldalán. Bajnokit itt sem rendeznek manapság.

2012-es kép a Szőnyi útról, kapuban egy akkori egyetemi csoporttársam... :)

Ezzel el is érkeztünk Zugló északnyugati részének legérdekesebb pályájához, a Szőnyi úthoz. A BVSC stadionja nem a legszebb napjait éli, bár az utóbbi években valamelyest rendbe kapták. Ez is a 90-es éveket idéző stadion, ami önmagában is érdekes, de a romos székház még izgalmasabbá teszi a területet. A Szőnyi úttól a centerpályáig kész útvesztő eljutni, ha az ember nem figyel oda, de útközben legalább van mit nézegetni.

Ez a rész azóta átalakult.

Az 1990-es években NB I-es BVSC (ott ezüstérmet is nyert a csapat), melyben többek között Bognár György és Dárdai Pál is megfordult, 2004-ben megszűnt, a labda csak 2012-ben indult újra útjára a Szőnyi úti stadionban. Két év alatt két osztályt ment fel a klub, majd kis megtorpanás után tavaly a BLSZ I-be jutott, amit most vezet. Az újjászervezés után a heted- és a hatodosztályban is voltam kint egy-két meccsen, a stadion bájához sokat hozzáadott az a közeg. Igaz, az a romosabb állapotban lévő létesítményen is látszott, hogy nem erre a szintre való.

Az utolsó NB I-es meccseket egyébként a Tatabánya játszotta itt 2008 tavaszán, amikor albérletbe kényszerült a Bányász. Nem jó ómen a Szőnyi út, hiszen a Tatabánya azóta nem, hogy az NB I. közelében sem volt, de meg is szűnt, majd újjászerveződött.

Nagy kérdés, hogy a járvány miatt mi lesz a negyedosztály sorsa, az mindenesetre kijelenthető, hogy közel van ahhoz Zugló, hogy újra NB-s bajnokságban szerepeljen egy csapata.

A kerület többi pályája a következő részben kerül sorra, amikor Kelet-Pest, valamint a Hungária körút környéki stadionok lesznek terítéken.