Most már kezdem elhinni, hogy beindult a szekér Óbudán - csak aztán ne cáfoljon rám az élet a következő fordulókban.

Nehéz, igazi küzdelmes meccsen darálta be a III. kerületi TVE a Bicskét, a lefújás után egész komolyan ünnepelt a lelátó. Pedig a három pont a papírforma volt.

Nyilván mindenki szereti a mozgalmas, izgalmas meccseket, de kevés jobb dolog van egy annyira szétnyert bajnokinál, ahol már az első félóra után sem kell a meccsel foglalkozni.

Két óbudai csapat meccsén voltam kint a hétvégén, a mérleg 0–6. Mégsem mondanám azt, hogy nem érte meg kimenni, vagy azt, hogy ne lett volna ez egy jó hétvége.

Végre egy olyan meccs Óbudán, amit nem kell magyarázni, nem kell elemezgetni - csak élvezni.

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Ahogy azt várni lehetett, Zsámbékon egy pillanatig sem kellett izgulni a győzelemért, de közel sem volt tökéletes a Kerület játéka. Persze nem most kellett a maximumot kihozni.

A futball egyik alaptörvénye csúnyán megmutatta, hogy miért egy alaptörvény. 

Bár még javában zajlik a nyár, sőt, most van az igazi nyaralós szezon, hamarosan elkezdődnek a küzdelmek a magyar bajnokság első három osztályában. 

A tavaszi teljesítmény után az is csoda, hogy a III. kerületi TVE az utolsó fordulóban még bent maradhat. Ehhez mindenképpen nyerni kell, de sajnos nem biztos, hogy az elég lesz.