Egy héten belül két BLSZ III-as meccsen is jártam, egy posztba sűrítem az élményeimet a budapesti amatőrfoci szépségeiről.

Az Amatőr Kupa 59 éve íródó történetében (57 döntőt rendeztek az ideivel együtt, kettő kimaradt) mindössze második alkalommal tudta fővárosi csapat elhódítani a kupát. Óbudai először.

Régi adósságom törlesztettem saját magam felé azzal, hogy végre kimentem egy meccsre a keresztségben Láng Vasas-pálya néven ismert sporttelepre, amit ma Angyalföldi Sport- és Szabadidő Központnak neveznek.

Lassan fél éve, szeptember - a Testnevelési Egyetem sporttelepének átadása - óta vártam, hogy végre eljussak a TF-pályára. Mondjuk vannak, akik több mint hat éve várják a visszatérést, ahhoz képest semmi.

Megkezdődött a téli szünet a BLSZ I-ben, vessünk egy pillantást a tabellára!

Szerdán meccset is rendeztek Balatonfüreden, és meg is nyerte azt a III. kerületi TVE - teljes siker az eső által elmosott november eleji vasárnap után.

Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.

Bármilyen hihetetlen, de nem, nem a Fradin gúnyolódok úgy, ahogy a zöldek szoktak az Újpesten azzal, hogy Dózsának nevezik. Szóval nem, nem egy Fradi-meccsről van szó, tényleg a Kinizsi egyik bajnokijára mentem ki szerdán.

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.

Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.