Régi adósságom törlesztettem saját magam felé azzal, hogy végre kimentem egy meccsre a keresztségben Láng Vasas-pálya néven ismert sporttelepre, amit ma Angyalföldi Sport- és Szabadidő Központnak neveznek.
Lassan fél éve, szeptember - a Testnevelési Egyetem sporttelepének átadása - óta vártam, hogy végre eljussak a TF-pályára. Mondjuk vannak, akik több mint hat éve várják a visszatérést, ahhoz képest semmi.
Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.
Salgótarjánban csodálatos fekvésű stadion várja az ellenfeleket. Érdeklődés még csak-csak van vagy lenne, de a kilátástalan foci miatt egyre kevésbé jó a hangulat a Dolinkában.
Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.