Egyszer bele lehet szaladni a késbe, de két vereség után kimondhatjuk: felébredtünk az álomból Óbudán. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szezon vége majd ne lehetne álomszép.

És hasonló közhelyek.

Három meccsen is jártam a hétvégén, és sok panaszra nem lehet okom. Ahogy a cím is mutatja, azt viszont nem tudom, melyik eredménynek örüljek jobban, és erre csak a poszt végén kapunk (?) választ!

Salgótarjánban csodálatos fekvésű stadion várja az ellenfeleket. Érdeklődés még csak-csak van vagy lenne, de a kilátástalan foci miatt egyre kevésbé jó a hangulat a Dolinkában.

Bármilyen hihetetlen, de nem, nem a Fradin gúnyolódok úgy, ahogy a zöldek szoktak az Újpesten azzal, hogy Dózsának nevezik. Szóval nem, nem egy Fradi-meccsről van szó, tényleg a Kinizsi egyik bajnokijára mentem ki szerdán.

Egy hét kihagyás után ismét ott voltam a Kerület meccsén - hol máshol lettem volna? -, és a reméltnél is sokkal jobban szórakoztam.

Három prágai meccsen (és temérdek sörön) vagyok túl, szóval jól telt a hétvégém - bár máris rég volt. Megpróbálom egy posztba sűríteni az eseményeket, de nem jut minden meccsre ugyanannyi szó.

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, a két meccsemet most egy posztban foglalom össze, hiszen a Kerület–Diósgyőrön amúgy is szinte mindenki kint volt óbudai részről, aki mégsem, az tévében láthatta a mérkőzést.

Rangadót nyert a Kerület szombaton, ezzel a kupa most tényleg jutalomjáték lesz a bajnokság szünetében.

Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.