Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.

Majdnem tökéletesre sikerült a szombathelyi túra a Kerülettel, bár nem bántam volna, ha kicsit korábban érek haza, és ha nem kell sietnem odafelé annak ellenére, hogy időben indultam. Nem lehet mindig szerencsém a vonatokkal, a lényeg meg amúgy is a három pont, és az eddig szinte tökéletes szezonrajt.

Nehezen, de megérdemelten jutott tovább a Kerület a Magyar Kupában, este pedig már a sorsolást is megtartották. Jön a Diósgyőr.

Júniusban egyszer már volt egy Gázgyár-búcsúztató, ám az idei szezont is a megszokott ASR Gázgyár néven kezdte meg a csapat. A legújabb infóim szerint viszont ez az utolsó szezon, amikor a Gázgyár megnevezés szerepel a klubnévben.

Ezen a hétvégén egy megyei harmadosztályú meccse voltam kint, és ahogy azt várni lehetett, prémium szórakozás lett belőle.

Kilátogattam a Somogy megyei I. osztály nyitófordulójának egyik meccsére - ez az egyik megye a kettőből, ahonnan tavaly a könnyítések ellenére sem vállalta az osztályozót/feljutást senki. 

Ami mondjuk három forduló után nem olyan nagy szó. Jó lenne végre 15 percnél hosszabb ideig is teljes erőbedobással, jól játszani látni a Kerületet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a Magyar Kupa első egy-két fordulója a legjobb dolog, ami a klubfutballban történhet.

Csak az idei évre szól, természetesen nem végleges a Kerület búcsúja a Kalap utcától/Hévízi úttól, de azért sikerülhetett volna szebbre az alkalom. Bár így volt igazán autentikus.

Megadtam a módját az első fordulónak, cserébe legalább nyert a Kerület - habár azért joggal bizakodhatunk benne, hogy fogjunk ennél jobban játszani is látni a csapatot.