Egyszer bele lehet szaladni a késbe, de két vereség után kimondhatjuk: felébredtünk az álomból Óbudán. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szezon vége majd ne lehetne álomszép.

Három meccsen is jártam a hétvégén, és sok panaszra nem lehet okom. Ahogy a cím is mutatja, azt viszont nem tudom, melyik eredménynek örüljek jobban, és erre csak a poszt végén kapunk (?) választ!

Egy hét kihagyás után ismét ott voltam a Kerület meccsén - hol máshol lettem volna? -, és a reméltnél is sokkal jobban szórakoztam.

Rangadót nyert a Kerület szombaton, ezzel a kupa most tényleg jutalomjáték lesz a bajnokság szünetében.

Sokáig nem hittem volna, hogy ismét tétmeccsen tudok új pályát avatni Óbudán, de ez is megtörtént.

Majdnem tökéletesre sikerült a szombathelyi túra a Kerülettel, bár nem bántam volna, ha kicsit korábban érek haza, és ha nem kell sietnem odafelé annak ellenére, hogy időben indultam. Nem lehet mindig szerencsém a vonatokkal, a lényeg meg amúgy is a három pont, és az eddig szinte tökéletes…

Júniusban egyszer már volt egy Gázgyár-búcsúztató, ám az idei szezont is a megszokott ASR Gázgyár néven kezdte meg a csapat. A legújabb infóim szerint viszont ez az utolsó szezon, amikor a Gázgyár megnevezés szerepel a klubnévben.

Ami mondjuk három forduló után nem olyan nagy szó. Jó lenne végre 15 percnél hosszabb ideig is teljes erőbedobással, jól játszani látni a Kerületet.

Csak az idei évre szól, természetesen nem végleges a Kerület búcsúja a Kalap utcától/Hévízi úttól, de azért sikerülhetett volna szebbre az alkalom. Bár így volt igazán autentikus.

Megadtam a módját az első fordulónak, cserébe legalább nyert a Kerület - habár azért joggal bizakodhatunk benne, hogy fogjunk ennél jobban játszani is látni a csapatot.