Pár óra eltéréssel a magyar foci hátországát és a csúcsát is láthattam élőben vasárnap - persze kicsit sarkítok, mert a BLSZ I. azért messze van a legalsóbb szinttől, de nyugodtan hívható hátországnak is.

Nem elegáns egy olyan meccs után bírózni, amin a csapatom rosszul játszott, de a szurkolói élet nem feltétlen az eleganciáról szól. 

Ismét nyeretlenül hagyta el a pályát a Kerület, de most legalább nem kapott ki. Döbbenetes módon így sincs messze az első hely, de lassan a dobogóért kell küzdeni.

Balatonfüredre látogatott a hétvégén a III. kerületi TVE, ám dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogyan azt elterveztem.

A körítést tekintve futballünnep volt Erzsébeten az MTK érkezése, de sajnos tényleges ünnep legfeljebb a vendégeknek lett belőle.

Egyszer bele lehet szaladni a késbe, de két vereség után kimondhatjuk: felébredtünk az álomból Óbudán. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szezon vége majd ne lehetne álomszép.

És hasonló közhelyek.

Három meccsen is jártam a hétvégén, és sok panaszra nem lehet okom. Ahogy a cím is mutatja, azt viszont nem tudom, melyik eredménynek örüljek jobban, és erre csak a poszt végén kapunk (?) választ!

Salgótarjánban csodálatos fekvésű stadion várja az ellenfeleket. Érdeklődés még csak-csak van vagy lenne, de a kilátástalan foci miatt egyre kevésbé jó a hangulat a Dolinkában.

Bármilyen hihetetlen, de nem, nem a Fradin gúnyolódok úgy, ahogy a zöldek szoktak az Újpesten azzal, hogy Dózsának nevezik. Szóval nem, nem egy Fradi-meccsről van szó, tényleg a Kinizsi egyik bajnokijára mentem ki szerdán.