A járvány miatt sajnos jelentős különbség van az összes meglátogatott grund és azon focipályák száma között, ahol meccset is láttam, de végül mindkét kategóriában összejött annyi helyszín, hogy érdemes összegezni őket. Hiába született már egy évzáró poszt 2020-ról, abból a legfontosabb rész kimaradt: jöjjenek az idén meglátogatott helyszínek!
Időrendi felsorolás következik előbb azokról a pályákról, ahol meccset is néztem, utána pedig jönnek azok, ahol ilyen-olyan okokból kifolyólag csak magát a grundot néztem meg, de mérkőzést nem láthattam rajta. Ezt a posztot a bennem rejlő optimizmus miatt hagytam az év legvégére, hiszen az egy dolog, hogy december eleje óta nem lehet meccsre menni, azt nem tudhattam, mikorra marad az utolsó pálya. Végül a két dátum egybe esett.
Dorog
A futballévet Dorogon kezdtem még februárban, a Magyar Kupa legjobb nyolc közé jutásáért vívott meccsen. A III. kerületi TVE a Vasas kiejtésével ugyanis megélte a kupatavaszt, ott viszont tükörsima összesítéssel vérzett el, pedig a mutatott játék alapján több volt a párharcban. Kicsit ambivalens emlék ez: óriási dolognak tartom, hogy munkaidőben, szerdán kora délután közel ötven óbudai szurkoló látogatott el Dorogra, szurkolói szemmel ez volt az egyik legnagyobb dobás 2020-ban a Kerület részéről. Ugyanakkor pár részeges arc miatt nagyon hamar sikerült összeveszni a dorogiakkal, ennek a visszavágón meg is lett a böjtje.
Kalap utca
Nem számolom össze, hogy hány meccsen jártam a stadionban az évben, de egyetlen hazai tétmeccs sem maradt ki a Nagykanizsa elleni hazai leszámítva, de az már - a Pápa elleni szezonzáróval együtt - zárt kapuk előtt zajlott, így csak egy utcai meccsnézést hagytam ki. Érdekesség, hogy 2020-ban először nem egy Kerület-meccsen jártam a stadionban, hanem két másik óbudai együttes, az Unione és a Gázgyár BLSZ I-es találkozóján. A mérkőzésről írt beszámolóm egyben az előző munkahelyemen született utolsó cikkem, már csak ezért is érdemes felidézni. Ahogy abból is kiderül, egyébként túl sokat nem kellett várnom az első Kerület-meccsre sem...
A többi hazai mérkőzés egy részéről született poszt, de nem mindről. Nehéz kiemelni kedvencet, talán a Szeged elleni kupa és a szezonzáró utcai bulika volt a két kedvencem, de rossz szájízzel csak egy óbudai meccsről távoztam (még a Dorog ellen az év elején), ebből a szempontból nem semmi év!
Felcsút
Az utolsó olyan meccs, amire nem vetette rá árnyékát a koronavírus, az a Bicske–III. kerületi TVE volt, amit a hazaiak stadionjának átépítése miatt Felcsúton rendeztek. Így ez a találkozó kettős rangadóvá avanzsált, hiszen a Felcsút II a Nagykanizsát fogadta ugyanitt. Remek hangulatú két meccs volt ez haverkodásokkal és persze a Felcsút ekézésével. Erről a napról írtam meg az első beszámolómat a blogon.
Budafok
A következő hétvégén már csak zárt kapuk előtt rendezhettek meccset Magyarországon. A Kerület ekkor Sárváron lépett pályára, ezt az utazást ilyen körülmények között nem vállaltam be, így a legmagasabb szinten jegyzett utcai meccsnézés felé fordultam, ez pedig a Budafok–Tiszakécske volt. A mostani szezonban a Budafok már NB I-es, a Tiszakécske NB III-as, akkor mindketten másodosztályúak voltak. Óriási buli volt ez is, remek társaságban töltöttem a délutánt, igaz, magából a meccsből érdemben sokat nem láttam. Amúgy aznap kocsmázhattam utoljára, utána azt sem lehetett májusig.
Puskás Aréna
Jó hosszú szünet következett Budafok után, március közepét követően legközelebb júniusban mehettem meccsre, ez a Honvéd–Mezőkövesd kupadöntő volt. Közben persze megnéztem jó pár grundot, ezeket a poszt végén sorolom fel.
A kupadöntőn már csak a társaságom miatt is a Honvédnak szurkoltam volna, de ekkor még hittem benne, hogy a politikailag kreált műanyagcsapatok nem nyerhetnek semmit, ez a világ rendje, így a Felcsút kupadöntője után a Mezőkövesd is elbukott, ez így volt rendjén. Sajnos később aztán a falusiak dobogósak lettek az NB I-ben, ami az utolsó lökést is megadta nekem az NB I-től való elforduláshoz.
Maga az új stadion egyébként nagyon tetszett, imádom, hogy ilyen létesítmény is van az országban. Bízok benne, hogy 2021 nyarán ott lehetek majd az Eb-n ebben a csodás stadionban. A jegyem megvan, de a járvány még közbe szólhat...
Szusza Ferenc Stadion
Nem múlhatott el ez az év sem anélkül, hogy kimentem egy Újpest-meccsre. Méltatlan módon a kiesés ellen kellett szurkolni, ez a Debrecen legyőzésével szinte meg is lett. Nagyon jó hangulatú meccs volt az Újpest–Loki, de azt hiszem, csak a járvány miatt alakult így.
Pesterzsébet
Újabb közel egy hónap szünet után egy edzőmeccsel folytattam, még pedig egy ESMTK–Kerülettel a Liza-pályán. Ebben korlátozásokkal és rettegéssel teli évben meseszerű volt egy ennyire békés meccs, olyan volt, mintha minden rendben lenne.
Zugló
Tizenhat év után jutott vissza a BVSC a nemzeti bajnokságok valamelyik szintjére, az első hazai meccsükre ennek alkalmából ki is néztem. Továbbra is jó múltidézés a Szőnyi út, bár az elmúlt években valamennyire azért toldozták-foltozták a stadiont. A legélénkebb emlékem erről a találkozóról a viszonylag kis létszámban jelen lévő zuglói tábor, egyszerűen többet vártam, azért persze így is volt hangulat.
Lipót
Akinek megvan a csodálatos Hátsó füves című könyv, annak biztosan ismerős ez a pálya, hiszen a címlapra is Lipótról került be egy fotó. Ottjártamkor sajnos ennyire látványos képet nem lehetett készíteni, igaz, akkor még nem ismertem ezt a címlapot, szóval még plágium sem lett volna. A meccsélmény jó volt, ráadásul talán az év legjobb drapiját készítettük a Lipót–Kerület meccsre.
Prága-Holešovice
Augusztusban még lehetett utazni külföldre, sőt, Prágában akkor például a villamoson nem is kellett a maszk, csak a metrón. Most visszanézve ez is egy mesének tűnik, a normális világ egy kicsit még ránk mosolygott az újabb korlátozások előtt. Az idei prágai látogatásomon két meccsen jártam, a maga nemében mindkettő érdekes élmény volt, a beszámolót egybe sűrítettem a két meccsről.
Přední Kopanina
Ez egy Prágához tartozó falu, ahol a reptér szomszédságában néztünk meccset kiváló sörökkel, ráadásul egy helyi magyarba is sikerült belebotlani. Részletesebben írtam róla augusztusban, csak remélni tudom, hogy 2021-ben is lesz lehetőségem hasonló élményeket gyűjteni.
Tatabánya
Évek óta nem jártam a Grosics Gyula Stadionban, pedig volt egy olyan időszaka az életemnek, amikor rendszeresen látogattam ki ide. A stadion szinte semmit nem változott azóta, még mindig remek múltidézés. Leírhatatlan a különbség NB III-as meccsre menni ide, ahol még a Real Madrid is kikapott, vagy akár otthon a Kalap utcában oda, ahol még a fákon is csüngtek emberek az NB I-ben; meg Felcsútra, ami az egész mai magyar futballhelyzet szimbóluma. Talán ez is benne van abban, hogy a Tatabánya–III. kerületi TVE meccset tartom az idei kedvencemnek a harmadosztályban.
Sujtás utca
Nem telhetett el ez az év sem úgy, hogy nem mentem ki egy-két Gázgyár-meccsre. Ehhez képest elég későn, szeptember elején jártam először a csodálatos Sujtás utcai pályán. A környék miatt nagyon szeretem ezt a pályát, utánozhatatlan hangulata van.
Balmazújváros
Az imént említettem, miért volt jó Tatabányára menni, hát hasonló okból jó volt Balmazújváros is, hiszen erre a találkozóra a kupában került sor, az immár megyei első osztályban szereplő ellenfél ellen. Őszintén remélem, hogy minél rövidebb időn belül a Felcsút, a Kisvárda és a Mezőkövesd is erre a sorsra jut.
A stadion amúgy tetszett, a büfé pedig kifejezetten jó színvonalú volt, csak minderre nincs szükség Balmazújvárosban. Talán annak köszönhetően lett ez a legolvasottabb meccsbeszámolóm idén, hogy a címben is felhívtam a figyelmet erre.
Balatonfüred
Kár, hogy nem egy hónappal előbb rendezték ezt a meccset, így a strandolás elmaradt. A Kerület azért befürdött, az addig nyeretlen Balatonfüred győzelmet ünnepelhetett az addig veretlen TVE ellen. A fürediek jó formája megmaradt decemberig, így a Kerület ellenfeleitől is szépen vettek el pontokat, így utólag sem akkora csapás ez a botlás, de ott helyben sem éltük meg katasztrófaként. Kisebb elposszanások azért történtek...
Érdekesség, hogy a később a klubnál hivatalosan is munkát kapó Torghelle Sándor ezen a meccsen tűnt fel először a Kerületnél.
REAC
Csak egy félidőre jutottam ki a REAC–Csepel blaszos derbire, így is láttam gólokat és botrányt is. A Mister Söröző sem maradt ki, azzal együtt tökéletesen az időutazás Rákospalotán. A klubházon még mindig kint vannak a Soproni Liga molinói, a pálya szélén még mindig az NB I-es időszak reklámjait látni. A REAC és a Csepel ultrái a hangulatban is felidézték a 2000-es évek közepét, 2021-ben sem maradhat ki ez a stadion.
Érd
A dorogi meccsel kapcsolatban írtam, hogy Kerület-szurkoló szemmel az év egyik legnagyobb dobása volt. Írhattam volna, hogy a második helyezett ilyen jellegű élmény volt, ugyanis az első minden kétséget kizáróan Érd volt. Néhány győri ultrával is kiegészülve a keménymag 25-30 fő volt, míg az összlétszám a vendégben a százat is elérte, NB III-ban sikerült tehát az NB I-et leiskolázó hangulatot teremteni. Sok szempontból volt az év meccse ez, nagyot ment a Kerület a pályán és a lelátón is.
Annyit még meg kell jegyeznem, hogy a győriek látogatását a koronavírus miatt nem tudtuk viszonozni, de természetesen erre sort fogunk keríteni 2021-ben - akár úgy is, hogy már az ETO és a Kerület is NB II-es lesz.
Tihany
Kemény októberi biciklizést vállaltam be ezért, de megérte. Csodálatos a fekvése a tihanyi pályának, és a meccs sem volt rossz: valódi megyei életérzést adott, hogy a vendégeknek nem volt cseréje, vagy éppen az, hogy a meccs után kiült az egyik játékos a parkolóba cigizni - mezben.
Pasarét
Megintcsak egy olyan pálya, amit szinte minden évben meglátogatok. Most az időrendben kicsit előrébb került annál, mint amikor az első beszámoló született egy Pénzügyőr-meccsről 2020-ban, ugyanis októberben egy családi ebéd után negyedórára felültem a lelátóra meccset nézni a Közterület ellen. Második látogatásomkor már csak az utcáról lehetett meccset nézni.
Újpest, Tábor utca
Jutott 2020-ra is olyan budapesti pálya, amin korábban nem jártam meccsen. Ezt egy női bajnoki keretében tettem meg, ezzel bizonyos szempontból a legnagyobb visszhangot kiváltó poszt született meg: hetekig minden meccsen nekem szegezte valaki a kérdést: hogy jutott eszembe női meccsre menni?
Tartom, hogy érdemes néha női bajnokikra is kijárni, nekem az adja hozzá a pluszt, hogy így tudok feltérképezni eddig meg nem ismert pályákat.
Budakalász
Korábban a másodosztályt is megjárta az együttes, de ma is foglalkoztat egy nagy nevet Bajzát Péter személyében. Méltatlanul sokáig nem mentem ki ide egy meccsre sem, pedig a Cora, majd Auchan szomszédságában lévő pálya közelében rengeteget jártam. Néha még a szurkolói miatt is hallani a Kalászról, ők most békében szurkolgattak, de jó élménnyel gazdagodtam, megérte kimenni ide is.
Csepel
Nem lett volna teljes ez az év grundhopperként úgy, hogy Csepel kimarad. Végül az Újpest II. adott erre apropót, lehetőséget pedig az, hogy a járvány miatt korlátozták a vendégszurkolók létszámát a Fehérvár II–Kerület találkozón, amire így nem tudtam menni.
Miután az ESMTK látogatott Csepelre, igazán jó buliban lehetett részem, és ekkor még a kocsmákat sem zárták be, így végre eljutottam a Rizmájer csepeli főhadiszállására. Csepel mint mindig, most is óriási időutazás volt, nem lehet megunni azt a sporttelepet.
BKV Előre
A Csepeli látogatásomról hazafelé néztem be ide a BKV–Balatonfüred meccsre, és milyen jól tettem! Ez volt az utolsó stadion, ahová nézőként legálisan bemehettem egy mérkőzésre az évben. A műemléknek számító falelátó felső része méltó búcsúnak bizonyult.
Bakonynána
Persze nem én lennék, ha nem éltem volna a szabályok adta kiskapukkal, így továbbra is jártam meccsre a járványügyi korlátozások ellenére, de már csak az utcáról néztem a meccseket. Már ahol persze! Bakonynánán a vezetőség lehetővé tette, hogy rendezőként legyek jelen, ezúton is köszönöm nekik.
Életem első megyei harmadosztályú meccse volt a Bakonynána–Balatonkenese, az erről írt áradozásom itt olvasható.
Alsóörs
Az utolsó új pálya ebben az évben Alsóörs volt, az utcáról még Pasaréten és Óbudán néztem meccset novemberben. Az alsóörsi pálya fekvése egészen elképesztő, maga a meccsélmény nem volt extra, de jó ötlet volt megnézni az Alsóörs–Csabrendek találkozót.
***
Ahol meccs nélkül jártam
Felsorolás szintjén jöjjenek azok a grundok is, amiket üresen néztem meg 2020-ban. Ezek zömén amúgy sem rendeznek már meccseket sajnos, de akad egy-kettő olyan is köztük, amit máig aktív csapat használ, sőt, van olyan is, ami a megszűnés közvetlen közelében áll. A településnevekre kattintva az Instagram vagy Facebook posztom érhető el az adott pályáról. A felsorolás itt is időrendi.
***
Ez volt 2020 érdemi része, a járvány nyilván sokat befolyásol a jövő évi terveimen, de vagyok annyira optimista, hogy leírjam: célom, hogy ennél több pályát látogassak meg meccsel és meccs nélkül is 2021-ben. Addig pedig boldog, szabadabb, normálisabb és mindenek előtt egészségesebb új évet kívánok mindenkinek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.